Némi keresgélés után jutottal el Faddra, Gyõzõhöz.
Elõtte több csónakkészítõ mûvét is megtekintettem, de az általam támasztott kritériumnak, az egy evezõvel való könnyû járást egyik sem tudta biztosítani. Mindegyik nagy, széles mûanyagcsónakokat készített, amelyhez az egypár evezõ volt az ideális megoldás.
Gondoltam, hogy nekem tetszõ csónakot valószínû a Duna partján kell keresnem. Zoli barátom javaslatára kerestem fel Gyõzõt, a faddi csónakkészítõt. Neki mondtam el igényemet. Aztán megegyeztünk. Gyõzõ beszerezte a csomó mentes borovi fenyõ deszkákat és nekiállt csónakomnak. Egyezségünk szerint a fából készülõ csónak kívülrõl üvegszál erõsítésû poliészter bevonatot kap, belseje azonban fa marad. Ehhez ragaszkodtam, már csak nosztalgiából is. Jobban érzem magam, ha a csónakom fa. Komfortosabb, természetesebb érzés.
Készülõ csónakom. A fa test már elkészült és ezennel átvettem.
Elöl-hátul tölgyfa és a bókonyok (bordák) is tölgybõl készültek.
A csónak és készítõje.
Itt pedig már a teljesen kész csónak.
Három hét alatt készült el. Éppen, mire leolvadt a tóról a jég. Még jégolvadás elõtt elkészítettük a kikötõt is, hiszen így egyszerûbb volt. A víz be volt állványozva és a vízszint is adott volt.
A csónakot, mely mintegy 120 kg, négyen tettük a vízre és azonnal próbaevezést tartottam. Áteveztem a tó túloldalára és megnéztem Zsolt barátomat, aki feederezett és az egyik új etetõmet tesztelte.
Zsolt etetõje, Protein Bomba Édeskender-Halibut
És horgászatának eredménye, a sok kárász mellett.
A mintegy 300 méternyi evezés meggyõzött, hogy jól választottam, amikor a faddi Gyõzõ mellett tettem le a voksot. A csónak nagyon könnyen evezhetõ, gyorsan halad, nem húz farvizet és kellõen stabil.
Másnap délután a cudar idõ ellenére is csónakba szálltam, hiszen már majdnem egy napja a vízen volt és még nem horgásztam belõle.
A tó alsó részére eveztem és a nyílt víz közepén szúrtam le a karókat, olyan másfeles vízen. Az etetõ a Protein Bomba Szuper Ponty, melyhez kevés csontit is kevertem.
A csónakavatóra szánt etetõanyag.
Az etetõ teljesen kész állapotban így nézett ki.
A felszerelés a Stradivari Classic Match I 3,60 m botból 16/10 zsinórból és PR344/12 horogból állt. Az úszó Sarcanda Waggler a 6 gr-os méretbõl. Mivel csónakból horgásztam és viszonylag közelre (20 m) a 3,60-as bothossz teljesen megfelelõ és kényelmes volt. Ilyen csónakos pecáknál soha sem használok hosszabb botot, mert csak bonyolítja az életemet.
Az etetést követõen csak néhány percet kellett várni az elsõ lehelet finom téli-kárász kapásra. Végül is két napja még jég volt ezen a részen, nem lehet fékszaggató kapásokra számítani.
A maga 60 dekájával elsõnek nem is rossz!
Aztán szép lassan beindultak a kapások. A csali beállása után, szinte azonnal jelentkezett a következõ hal. Kárász, dévér vegyesen.
A Protein Bomba a dévérek fantáziáját is felizgatta.
Ez is egy szebb kárász.
Odáig jutottam, hogy ha elmaradt az etetés, a kapások is megfogyatkoztak, a halak szinte követelték a kaját. Hát, adtam nekik. Idõnként két-két kisebb gombócot az úszó mellé.
Sajnos azonban a szél felerõsödött és ahogy mentünk bele a délutánba, egyre fázósabb lett a hangulat, a gyûrûkbe belefagyott a zsinór, ezért aztán új csónak ide- új csónak oda, gyõzött a hideg.
Még egy terítékfotó, aztán irány haza, a jó melegbe.
A terítékfotónál az orrborításra tettem a halakat. A víz ráfagyott és amikor szálltam ki a csónakból, kis híján fürdés lett a vége. Szerettem volna pontyot is fogni, már csak a csónak kedvéért is, de sajnos most nem jött össze, de lesz még rá alkalom bõven.
A délután elhaló fényében is jólesõen legeltetem szememet a szépállású csónakon.
Papp József
