Kilenc körül érkeztem Paksra, ahol aztán jól eltökörésztem az idõt. Benéztem a boltba, a cukrászdába, aztán meg a garázsban is sok idõbe tellett, amíg összeraktam a csónakot. Még tankoltam is bele, úgyhogy majdnem dél volt, mikor vízre szálltam.
Vízre szállás elõtt. A túlparti fehér hósáv azért még utal rá, hogy január van.
Rövid motorozás után beálltam a kifolyó elé, a kivezetõ kövezések között félútra. Itt ismerek néhány gödröt, bíztam benne, hogy adnak halat. Az elõttem lévõ gödörben mintegy 5 méternyi víz van.
A szokottnál magasabb vízállás, az erõmûbe befolyó hidegebb és a melegcsatornából a hidegcsatornába átengedett víz miatt most lassabb a víz. Elég az 50 gr-os ólom is.
Elõttem a 8,6 fokos, lassan hömpölygõ, tiszta, zöld színû víz. Már csak hal kellene.
Miközben keverem az etetõanyagot, azon morfondírozok, hogy biztosan nincs hal. Ha lenne, itt lennének a romák. Most meg nincs senki. Vagy fáznak? De az is lehet, hogy még nincs engedélyük. Na mindegy, majd meglátjuk.
A dunai pontyozáskor mindig bevált Sárga Pontyos etetõanyagomat használom, most is.
2,5 kg Sárga Ponty etetõanyag
2 kg Kavics
2 doboz kukorica
3 dl csonti
Az etetõanyag és a bot bevetésre várva.
Amíg az etetõanyag összeérik egy kicsit, elkészítem a szerelést.
Bot: T-Rex SEVERE 6.0 m-es bolognai bot. Ez bírja az 50 gr-os letett ólmot.
Orsó: ASTERX 2000 megfelelõen finom orsó és jól kiegyensúlyozza a botot. Remek páros.
Zsinór: 0,20 TOP MIX Times, az esetleges nagyobb halak megkívánják ezt a zsinór vastagságot.
Horog: Gamakatsu, 6-os méretben
A fõzsinórra felfûzök két szelepgumi darabkát, majd felkötöm a horgot. A horog fölé, kb. 60 cm-re egy másik zsinórból kötök fület, amibe beleakasztom az 50 gr-os pálca ólmot. Ezután a szelepgumi darabkákba beledugom az úszóantennát, ami a kapásjelzõ szerepét tölti be. Bemérem az eresztéket és az úszóantennát ez fölé állítom úgy 30 cm-re. Ezt figyelem és ha lesz, jelzi a kapást.
A kész szerelés, a felcsalizott horoggal.
Alapnak bedobok 12 db gombócot. Az idõ elég késõre jár, majdnem egy óra. Az igazán jó kapásidõszakok ilyenkor inkább a délelõtti órákra esnek. De bízni mindig kell valamiben. Az etetõ jó, a felszerelés jó, az idõ is jó, probléma nem lehet. Majd késõbb ráérünk magyarázkodni, ha nem lesz hal. De hát a romák..... Ez azért aggaszt.
Az elsõ jelentkezõre sem kellett sokáig várni.
Hogy mi a francot védenek ezen a halon. Annyi van belõlük, mint a tenger, el meg nem viszi õket senki. Mit csináljon vele ?
Olyan fél óra telt el, meg 6-8 géb, mikor megállt a ?gébek támadása". ?Na, már ezek sem? ?-gondoltam. ?Lehet, hogy süllõznöm kellene?"
Szép komótos bólintás tette helyre gondolataimat. Bevágás után, mint az õrült, kezdett rohanni a hal. Azonnal át a csónak alatt és egyben a hátsó súlyom kötele alatt.
Elég felkészületlenül ért az inzultus. Kilazítottam a féket, majd eloldottam a hátsó kötelet és átbújtattam alatta a 6 m-es botot. Nem volt egyszerû. Utána összekötöttem az elsõ súlyom kötelét a hátsó kötelével, hogy ne süllyedjen el, mert az elsõn volt a bólya, majd elengedtem a csónakot. A hal még mindig ment. Legalább megvan, gondoltam. Mivel már elég messze volt, beindítottam a motort is, majd elõkészítettem a merítõt, A másik kezemben a bot, végén a hallal.
Azt éreztem, hogy nem túl nagy, de olyan erõsen és gyorsan ment, hogy megfordult bennem a külsõ akasztás lehetõsége is.
De aztán megmutatta magát. Horog ott, ahol az illik, a szájában.
A csónak mellett még fordult egyet, csak a kamera kedvéért.
Majd megszákoltam a kettõ és feles tõpontyot. Hibátlan pikkelyzet, szinte kicsattan az egészségtõl.
Hogy az írásnak teljesen téli hangulatát keltsem, mielõtt elengedtem, kivittem a partra és beállítottam ebbe a ?jég palotába", melyet a felcsapódó vízpára épített a parti fák ágaira. (Nem a ponty kicsi, a jég a nagy)
?Micsoda garatfog vacogtató hideg"- gondolhatná.
Idei elsõ dunai halnak nem is olyan rossz. Visszaálltam és még egy órát horgásztam, de több ponty már nem jött. Bezzeg géb....
Papp József
