Családi nap, mert ez is fontos

Gyerekkel az indulás nem egyszerû, õ hozzá igazodtunk, de magam is úgy gondoltam, ma nem kell kapkodni, úgyis csak pár órát horgászok majd. Kicsivel dél elõtt érkeztünk Venyimre, s egy olyan helyet vettem célba, ahol még nem sokat horgásztam.



Minimális cucc - mennyivel könnyebb így, mintha rakózni menne az ember, bár annak is van egyfajta varázsa.

 Egy picker botot készítettem be, hiszen ennek a szereléknek az összeállításához kell a legkevesebb dolog. Az orsó egy Fujitsu Grey 2545, melyet eddig csak pergetésre használtam, ám gondoltam kipróbálom fenekezéshez is. A magas dobjára a Fujitsu csokoládé barna damilja került, melynek mérete 0,165 mm. Ezt leggyakrabban matchboton használom, ott már bizonyított, de pickeren is elõszeretettel használom. A szerelék egy gubanc-gátlóból, 20 grammos csepp alakú kosárból és egy 15 centis elõkébõl állt, melyet a fõzsinórból kötöttem, s a horog G-2260 12-es méretben.

            Helyes kis orsó, a 270 cm-es pergetõ és a picker botomon egyaránt jól mutat, sõt, jól is mûködik.

 Közben a horgászatra szánt 1 kg Carp Line Epres-Málnás etetõanyagot bekevertem egy régi pelletes vödörben. E kis vödör bõségesen megfelelõ méretû volt, de egy még ennél is kisebb vödörben elfért a horgos doboz, pár gubanc-gátló, kosarak, egy többfunkciós olló, s egy-két apróság.

            Egyszerû, olcsó édes illatú etetõanyag, mely szerintem nagyon jó etetõkosaras horgászatokhoz.

 Érdekes módon a halak nem mozdulnak ki a nádból, szinte a nád elõtt fél-egy méteren lehet csak õket megfogni, ezt már elõzõ cikkemben is írtam. Így hát célba vettem a nád szélét, s sikerült is elég közel dobnom az alig 50 centiméteres vízbe. Bíztam benne, ha el is riadnak a halak, azért az illatokra visszatalálnak hamar. A horgon az üveges kukoricák közül az eper ízesítésûbõl került fel két szem.

 Nem kellett sokáig várnom az elsõ kapásra, a spicc határozott, folyamatos görbülése jelezte, hogy itt "komoly" ellenfélbe akadtam. Óvatosan fárasztottam, de szerencsére a hal minden egyes kirohanásánál finoman megszólalt a fék, megelõzve a zsinór szakadását, s a hal elvesztését.

Jól dolgozik a kis picker, melyet tavaly nyertem itt Venyimen egy versenyen.

Már megszoktam, hogy nagyon jó erõben vannak itt a halak, s bár nem könnyû õket horogra csalni, ha horgon vannak, akkor pedig nehéz kifárasztani õket. Teljesen megszokott ilyen helyen horgászva, hogy minden hal a bevágást követõen azonnal a nádba szeretne menni, ezért körültekintõnek kell lenni, hogy mennyi damilt engedünk az elején.

Szerencsére hamar jött a kis kilósforma tükrös.

Az etetõanyaghoz, véleményem szerint, nem kell semmi plusz aroma, vagy adalék, bár egy doboz kukoricával növelhetjük még fogósságát a pontyos vizeken. Ezt az etetõanyagot már máshol is használtam, és szerencsére hozott már nagytestû kárászokat, és pontyot egyaránt, és a másik fontos számomra a Carp Line etetõanyagok kapcsán, hogy nem hajlamos a bekeverés után kiszáradni, tehát nem kell újra megvizezni. Ha apránként adagoljuk a bekeveréskor a vizet, akkor enyhén tapadóssá, ám könnyen szétnyomhatóvá tudjuk bekeverni, így dobáskor biztosan a kosárban marad, majd a vízben könnyed kioldódik. Idõközben fogtam pár kis kárászt, amit egy kis vizes vödörbe raktunk, aminek leginkább kisfiam örült a legjobban, hiszen rögtön ismerkedésbe kezdett velük.

Most tíz és fél hónapos. Szerintem idõben megismertettem a halakkal, s a horgászattal.

 A kárászok után azonban ismét nagy csönd lett. Bíztam benne, hogy vissza találtak a pontyok az etetésre. Persze etetés külön nem volt, csak annyi etetõanyagot juttattam a vízbe, amennyi a kosárba belefért, csak a néhány kárász miatt rövid idõn belül több dobásom is volt. Gyanúm beigazolódott, néhány perccel késõbb már szákolhattam is egy újabb pontyot, mely ismét a két szem epres kukoricát vette fel.

A legnagyobb melegben egészen meglepõen aktívak voltak a halak.

Könnyen meghorgászható pickerrel a szemközti nádfal.

Miután ismét csaliztam, s bedobtam, Mátyás fiamat már szinte úgy kellett kiszedni a vödörbõl, mert több víz volt rajta, mint a kárászok körül, ezt az állatvédõk miatt inkább nem mutatnám be fotón. A lényeg, túlélte mindenki. Azonban sokáig nem tarthattam további elméleti és gyakorlati oktatásom a horgászat szépségeirõl a kis zsiványnak, mert ismét görbült a spicc, s rá kellett fognom a dobra, hogy ne ugorjon be a nádba a hal. Ez egy veszélyes mûvelet, de a bevágás pillanatában mérlegelni kell. Vagy engedjük a damilt, de ha beugrik a nádba, nem sok esélyünk marad, vagy ráfogunk a dobra, s ha szerencsénk van, megfordul a hal, s a nyílt vízen már mehet a (zsinór)adok-kapok.

Indulásunk elõtt érkezett e tõponty.

Szerencsére már most érdekli a horgászat, már a botot is fogta.

Kezdtünk éhesek lenni, s lejárt a horgászatra szánt három óra is, ezért csomagoltunk. Összességében fogtam három pontyot, pár kárászt, s még rontottam is kapást. Az etetõanyagnak talán a fele ment el, s mivel folyamatosan csipegette valamilyen hal a horogra tûzött epres kukoricát, ezért más csalinak nem is jutott ma szerep, de talán nem is baj. Jót szórakozunk a friss levegõn, s a halászcsárdában elfogyasztott halászlé méltó befejezése volt e családi napnak, melyen apa, anya, s a kis zsivány együtt horgászott, sõt halat is fogott a kellemes déli melegben úgy, hogy kivételesen nem kellett két fordulóban a felszerelést a partra hordani, s hosszasan elõkészülni.

Horgászat, Család, s egy jó halászlé, ez a nyugodt családi nap receptje.

Írta: Karácsony András / kareszoft /
Fényképezte: Karácsony András és Karácsonyné Kertész Eszter

GINOP