Amikor bejönnek az igazi hidegek, Pakson, az atomerõmû melegvíz kifolyójánál szoktam horgászni, ha pontyot akarok fogni. Nem egyszerû pálya, de gyakorlatilag mindig van ott hal. A december utolsó szép hétvégéjén, a megjósolt hidegfront elõtt érkeztem a vízre. Még nem volt az a farkasordító hideg, de a többrétegû, vastag öltözet már bõven elfért az emberen.
A Duna egyik /szebbik/ arca:
A nap hétágra sütött, szellõ sem borzolta a vizet. Csónak a vízre, full gáz és irány a 8 km-re lévõ kifolyó.
A Duna igen alacsony vízállása miatt a keszonok alja kilátszott és a víz vadul rohant kifelé. Egy horgász ült a parton, aki pont megérkezésemkor szákolt egy olyan másfeles pontyot. Úgy ítéltem meg, jó napom lesz.
Elõttem a keszon, a vadul rohanó víz és a sarokban a horgász, aki pont érkezésemkor fogta pontyát. Ezen a helyen fogok horgászni.
Úgy döntöttem, horgászat elõtt készítek néhány képet, hogy bemutassam a kifolyót azoknak is, akik még nem látták.
Látkép a keszon tetejérõl. Nem szédülõseknek való látvány, pedig a túloldalra ezen kell keresztül menni, ha valaki gyalog érkezik.
Ott középen az a sárga bója a horgászhelyem, ahova a csónakomat kikötöm.
A keszonok és az egyik keszon belseje. Látható, hogy rohan ki alatta a víz .
A szétporlasztott víz eredménye a szivárvány. Decemberben elég ritka jelenség.
A keszon tetejérõl szemben a melegvíz csatorna. A keszonokhoz mintegy 30 fokos eséssel érkezik a víz. Erejének, gyorsaságának jele, az 5 - 6 méterre feltoluló víz.
A szivárvány teljes egészében. Itt biztosan át lehetne menni alatta.
A keszonok a melegvíz csatorna felõl.
Itt látszik igazán a víz ereje. Közel annyi víz jön ki az erõmûbõl, mint a Tisza vízhozama alacsony vízállásnál.
És egy, az egész kifolyót átívelõ szivárvány.
Miután minden, általam szükségesnek vélt pozícióból lefényképeztem a kifolyót, visszaültem a csónakba és bekötöttem a bólyámhoz. Letettem a hátsó súlyt is, hogy ne kóvályogjon a csónak. Összeraktam a bolognai botot, majd bekevertem az etetõt. A menü a szokásos, ha a Dunán pontyra horgászok:
Sárga Ponty etetõ + Kavics + konzerv kukorica + csonti és most kevertem hozzá epres Magic Corn kukoricát is.
Természetesen ilyenkor nem ugrik neki a hal az etetõnek, etetés után eltelik fél-egy óra is, mire jelentkezik az elsõ komolyabb kapás. Addig viszont néhány géb borzolja idegeimet.
A Duna másik /rosszabbik/ arca:
Jó félóra telhetett el, amikor furcsa morgásra, morajlásra lettem figyelmes. Mintha mennydörgés lett volna.
?-Az nem lehet." - gondoltam, hiszen süt a nap, felhõ is alig van az égen, meg decembert írunk.
Aztán kapás a boton és a jellegzetes mozgás elárulta, hogy ponty van a horgon, mégpedig a javából. Elindult kifele a Duna irányába. Gyorsan elengedtem a csónakot és utána ?gurultam".
A jó pontyokat, kettõ felett, nem lehet ilyen erõs sodrásban a csónakhoz húzni. Utánuk kell menni és szépen a fejük felett állva kifárasztani õket. Miután kikerültem a keszon magas betonfalának takarásából, láttam meg a közeledõ hidegfront fekete felhõit. A legvadabb nyári vihar felhõi csak szelíd koszorúslányok lehettek volna mellette. Megijedtem, mert egyszer már majdnem otthagytam a fogam egy dunai viharban. Erõltettem a halat, ahogy csak lehetett, de hát a maga közel kilenc kilójával csak nem akart elszakadni a víztõl. Pedig fontos lett volna sietni. Aztán, közel negyed óra múlva beemeltem a csónakba és visszamentem a bólyámhoz. Csöpögni kezdett az esõ, közben egyre vadabbul dörgött, villámlott. A másik horgász már elmenekült, nem is várta meg halamat. Letakartam a pontyot, felszedtem a súlyt, a horgonyt és elindultam a kikötõbe. Az esõ szakadni kezdett, az az igazi hideg decemberi esõ. A villámok is valahol a közelben voltak, úgy hogy a part, a fák alatt vezettem a csónakot, már amennyire láttam a vadul szakadó esõben, a kikötõig. A sólya betonján hömpölygött le a víz, amikor kikötöttem. Felrohantam az autóhoz, letoltam az utánfutót és felcsörlõztem a csónakot, majd felálltam a parkolóba. A ?tökömön is folyt a víz", hogy mást ne mondjak, mert esõruhát természetesen nem vittem magammal a ragyogó napsütésre való tekintettel.
Az autó mellõl, ernyõ alól készítettem azt a képet. A szakadó esõben a túlpart is alig látszik, pedig délelõtt 11 óra van.
Az ernyõ alatt átöltöztem, most már az esõruhát is fölvettem, majd megkértem a halasbárkán dolgozó ismerõsömet, hogy készítsen egy fotót a halról, mielõtt elengedem.
A ?viharos" közel kilences ponty. Még nincs dél és ilyen sötét van.
A Duna harmadik, szilveszteri arca:
Az autóm hõmérõje mínusz 6 és 7 között jelzett útban Paks felé. A vízállás kedvezõnek tûnt és még zajlást sem jeleztek. A jégzajlástól is tartok, mert egyszer egy fél focipályányi jégtábla benyomta a csónakom oldalát, de szerencsére már közel voltam a melegvíz felsõ kövezéséhez, úgyhogy éppen ki tudtam belõle ugrani, mielõtt megtelt vízzel.
Vízre eresztem a csónakot, majd jól felöltözök és irány a melegvíz kifolyó.
A felszálló pára jelzi, hogy itt bizony melegebb a víz.
A Duna vize éppen nulla fokos. Ha így folytatódik, még a végén befagy.
A kifolyónál viszont több, mint 12 fokos a víz.
A korábban verõfényben bemutatott keszon, párába és fagyba burkolózva.
A szélén, a felverõdõ víztõl, párától a fákat, növényeket jégpáncél borítja.
Most magasabb a víz, a keszon alja nem látszik.
Fa jégpáncélban.
A kifolyó ilyenkor a legszebb, de a legveszélyesebb is, hiszen azt is jég borítja.
A keszonban még ilyen nyugtalan a víz.
Aztán azt elhagyva, sima és nem is túl gyors, mert ilyenkor a melegvíz egy jó részét visszavezetik a hidegvíz csatornába, hogy az ne fagyjon be.
Csónakommal most is középre állok, összerakom a hatos SEVERE bolognait és megetetem a helyet.
Az etetõ most sem változik, Sárga ponty + kavics + csonti + kukorica.
Sok beleúszás jelzi, hogy meglehetõsen nagy jövés-menés van az etetés környékén. Azonban kapás nincs. Van viszont sok leakadás. Idõnként zsinórdarabokat is fogok. A beleúszások azonban bizakodóvá tesznek. Több, mint egy óra múlva és két beszakadás után úgy döntök, hogy hátrébb ülök és hosszabb elõkét csinálok, mert a nagy kövek miatt, a hal nem találja meg a csalit. Az eredmény nem is marad el, az erõteljes kapás után a ponty elõször a keszon, majd a Duna felé veszi az irányt. A csónakot most is elengedem, majd néhány perc után beemelem az ötös forma tõpontyot.
A Duna szilveszteri ajándéka.
Visszaállok a helyemre, de a farsúly valószínû elmozdult, mert beakadást-beakadás követ. Beleúszások továbbra is vannak, de egyszerûen nem lehet horgászni, mert folyton elakadok. Meguntam és befejeztem a horgászatot. De nem csak a mai napra, hanem a 2008 évre is. Azt gondolom, soha rosszabb évad zárást.
Végezetül pedig minden látogatónknak és minden horgásztársunknak Kellemes Ünnepeket és BOLDOG ÚJ ÉVET kívánok.
Papp József
