Párszázas ajánlat, avagy Tavaszköszöntő a Hajnal tavon

Boltok polcain rengeteg kedvező árú etetőanyag kapható, komoly dilemma elé állítva ezzel a horgászt, hogy most mit is keverjen. Így vagyok ezzel én is. Van, amikor csak egy fajtát keverek, de van, amikor több összetevőből állítom össze az aznapra szánt etetőt. Amit leírok, az persze nem szentírás, hiszen nincs két egyforma víz, körülmény, de azért érdemes kipróbálni. A most induló sorozatírásaimban az Economic családot mutatom majd be élesben.

Első helyszínül egy barátom horgásztavát választottam, nevezetesen a Hajnal horgásztavat. A tó Székesfehérvár és Sárkeresztes között fekszik, a 81-es főútról közelíthető meg, melyen tábla jelzi, hogy hol kell lekanyarodni.

A tó rendezett és nem mellesleg jól halasított. Az apró kárásztól a kapitális pontyig, amurig, tokig minden méret megtalálható benne. Vize tiszta, oxigén dús, ami a halak védekezésén is érződik.

Ez alkalommal nem is a kapitális halakat, hanem inkább az apraját vettem üldözőbe, bízva azért abban, hogy egy-két jobb hal is tiszteletét teszi majd.

Reggel még bizonytalan volt, hogy lesz-e egyáltalán horgászat. Szakadó esőre ébredtem, de szerencsére nemsokára elállt. Gyorsan bepakoltam az autóba és útnak is indultam. Mire kiértem a partra, már többen is vallatták a vizet. Köztük egy barátom is, de még eredménytelenül. A helyet, ahová ülni szerettem volna, már elfoglalták, így másik után néztem. A hely elfoglalása után rögtön nekiláttam az etetőanyag bekeverésének, hogy mire összeállítom a felszerelést, használható legyen. A mai napra szánt keverékem két etető keverékéből állt:

·         1 kg Economic Ponty-Kárász F2

·         0,5 kg Economic Téli Ponty

·         1 doboz csemegekukorica

 

 

Semmilyen aromát nem kevertem hozzá, teljesen rábíztam magam az etetők „gyári” aromájára. Mindkét etetőanyag édeskés illatú, így jól passzolnak egymáshoz. Sötét tónusuk is tökéletesen megfelelt a körülményeknek. A nedvesítést több lépcsőben végeztem, majd kis pihentetés után áttörtem. Egy tökéletesen homogén, jól tapadó, de mégis, a fenéken gyorsan nyitó anyagot kaptam. Pontyozásnál az állagot úgy állítom be, hogy a vízoszlopban ne húzzon csíkot maga után, de a fenéken gyorsan nyisson. Hozzákevertem még az egy doboz csemegekukoricát, aminek leöntöttem a levét és csonti-báb keverékét, mely még régebbről maradt meg, így ideje volt már elhasználni.

 

 

 

Szerelékem a már sokszor bizonyított duplahurkos szerelék volt. Előkém 50 cm hosszú, 0,12-es, rajta 14-es horoggal. A horognak egy vékonyhúsú könnyű horgot választottam, hogy a halak könnyen felszippanthassák.

 

 

 

Minden a helyére került, így következhetett az alapozó etetés.
Tízdobásnyi alapozással kezdtem az akciót. A célterület közvetlenül a túlpart előtti sáv volt. A lehető legközelebb kellett dobni a parthoz. Az alapozáshoz egy XL-es kosarat használtam, amit a horgászat elején kisebbre cseréltem, de hamar be kellett látni, hogy a kisebb kosárral nem fogok tudni elég etetőanyagot bejuttatni még a gyakori dobások ellenére sem.

 

 

 

 

 

 

 

Tíz perc elteltével a spiccem már jelezte, hogy kopoltyúsok érdeklődést mutatnak az etetésem iránt. Több beleúszást követően megérkezett az első kapás is, igaz, ez még csak egy pontyifjonc volt, de legalább már hal.

A következő kapás sem váratott sokáig magára. Kis híján letekerte a botot a tartóról, olyan vehemensen akart távozni az etetésről. Na, ez már jobbacska! De az örömöm kérészéletűnek bizonyult: egy perces küzdelem után őkelme úgy gondolta, hogy ékszerrel a szájában távozik. Gyorsan felcsaliztam az új előkémet, de egy apró trükköt bevetettem. Aroma spray-vel tettem vonzóvá a csalit.

 

 

 

 

 

A hatás nem is maradt el. Még jóformán a kosár sem ért le, már tekerte is a spiccet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szákban az első ponty! Remélem, lesz még több is!

Közben az időjárás is kezdett a kegyeibe fogadni. Szépen kisütött a nap, szinte már melegem volt. Napsütés életre keltette a pontyokat. Több ugrással jelezték, hogy ők is itt vannak, és talán nem hiába áztatjuk zsinórjainkat.

Pontyomat több apró kárász és ponty követte. Ezeknek is örültem, de azért csak jobb lenne nagyobbat fogni! – gondoltam. A csali váltás mellett döntöttem. Csonti helyett, giliszta-csonti szendvicsre váltottam.

 

 

 

Másik botomon bár különböző pelletekkel próbálkoztam, nem volt rá nagy érdeklődés. De kitartottam, hátha beköszön valami veterán ponty vagy tok.

Negyed óra csend után a giliszta-csonti kombinációra megérkezett a következő pontyom. Már nem árválkodik legalább a társa a haltartómban! Következő dobásom nem hozott halat, de még a rákövetkező kettő sem. Etetni kell megint, nincs mese! Kárászok és a kispontyok úgy működnek, mint a porszívó. Addig ott vannak az etetésen, amíg egy morzsa is van a fenéken. Az etetést követően, ismét volt érdeklődő, de nem akadt meg. Következő sem, így hosszabbra cseréltem az előkét. Időközben újra eleredt az eső. Szerencsére nem nagy intenzitással, de így sem volt valami kellemes. Ilyen a tavasz, szeszélyes!

Beléptünk a délutánba és valami megváltozott. Az eddig agresszív kapásokat felváltották az éppen csak észrevehető pöccintések. István barátom szerint, csak az aprónép játszik velem, de én nem voltam benne biztos. Taktikát váltottam. A 4 szem csontit és a csonti-giliszta kombinációt felváltotta a két szem csonti.

 

 

 

Zsinórt is csak annyira feszítettem meg, hogy feszes legyen, de a spicc még ne görbüljön. Így már jobban lehetett látni a kapást. A taktika jónak bizonyult, mert a következő kapásom már akadt. Rövid fárasztás után őkelme is a haltartómban kötött ki. Másik botom e közben nagyon hallgatott.

 

 

 

Már azon gondolkodtam, hogy ki is veszem, és egy botra koncentrálok. De láss csodát, valami elhúzta. Meg is lepett a dolog, mert a hosszú előkén csak piszmogtak, ezen meg még a féket is húzta. Nagyon éhes lehetett. Nemsokára egy újabb társa követte szintén pelletre.

 

 

 

 

 

 

 

Pelletes pontyom után a figyelmem ismét az élő csalis szerelékemre koncentrálódott. Újratöltöttem a kosaram és frissítettem a csalit. De most a kettő szem csonti helyett, ismét négy került a horogra. Az aroma spray most sem maradhatott el.

 

 

 

Egyenes spicces taktika maradt. Kapásra nem is kellett sokat várni. Maszatolós alig észrevehető húzásnak emeltem be, de akadt.

 

 

 

 

 

 

 

Horogszabadítás után, ami elég gyorsan ment, ez a ponty is mehetett a többiek közé társasági életet élni. Miközben újratöltöttem a kosarat, eszembe jutott az egyik beszélgetés. Talán egy kicsit nevettem is magamban. Attól, hogy valami olcsó, még lehet jó. Maximálisan meg voltam elégedve a keverékemmel. Amíg a gondolataimba merültem, egyre rondább felhők gyülekeztek. A horgászatra szánt idő is lassan a végéhez közeledett, így nekiláttam a pakolásnak. Szemem sarkából állandóan a botot figyeltem. Nem szerettem volna kellemetlen meglepetésben részesülni. Az egyik pillanatról a másikra lelazult a zsinórom. Mire a bothoz nyúltam, szépen feszítette vissza. Mikor elkezdte a spiccet görbíteni, bevágtam. Megjött a búcsúhalam.

 

 

 

 

 

Szép befejezése volt a mai horgászatnak. Ezzel a horgászattal hivatalosan is megnyitom a szezont! Terítékfotó után következhetett a nap utolsó teendője, a visszaengedés.

 

 

 

 

 

Eredményes horgászatot tudhatok magam mögött. Nagy pontyokat ugyan nem fogtam, de nem is erről szól folyton a horgászat. A bekevert etetőanyag működött, halat adott és csak ez számít! Számomra fontos, hogy az elkövetkezőkben bemutatott receptek aktuálisak legyenek. Ne csak marketingfogás legyen, hanem tartalom legyen mögötte. Görbüljön!