Ezért a márciusi kiállítás többek között remek alkalom volt a különbözõ feeder botok feltérképezésére is. Nem vagyok márkafüggõ, így a termék ár/érték aránya az, ami legfõképpen érdekel. Mivel a fenekezés és a folyóvízi horgászat sajnos ritkán szerepel nálam a menüben, a következõ botot kerestem. Ne legyen drága, a tízezres határ még belefér. 3,60-as hossz nekem ideális és lehetõleg parafa nyele legyen. Dobósúly, hmm... kompromisszumok kellenek: Legyen erõs, de ne durung, azaz jelezze jól a kapást, és persze legyen rugalmas fárasztáskor. A fenti paramétereket szem elõtt tartva a T-Rex Carp Feeder lett a jelölt, 3,60-as hosszban és 110g dobósúllyal. (Van belõle 3,90-es is, de azt a hosszt nem tudtam volna kihasználni, így a rövidebb verzió maradt.) Minden kívánalmamhoz passzolt, sõt még az ára is belefért a keretbe! Így, néhány horgászat alkalmával bátorkodom megírni a tapasztalataimat. Kezdeném a technikai paraméterekkel. A bot háromrészes, plusz a rezgõspicc. Igen kedvezõ a szállítási hossza, 140cm, így kisebb autókban, vagy bottáskában is hordható. A toldások stucnisak és még külön erõsítést is kaptak. A három különbözõ erõsségû jelzõspicc is kapott egy mûanyag védõcsövet, így szállításnál azok is biztonságban vannak.
Három spiccbõl választhatunk
A nyéltagon a következõ finomságokkal találkozunk. Parafa és szivacs kombinációjú, kellemes fogású markolat. Könnyen tisztítható, de figyeljünk rá, hogy nedvesen ne csomagoljuk el, mert a parafa könnyen bepenészedhet.
Aztán a stabil orsótartó következik, melynek alsó, csavaros része rögzíti az orsót. Végre a régi, jól megszokott rögzítés, ezt fárasztás közben nem kell csavargatni, mert nem lazul ki.
A horogakasztó szem is kellemes apróság, ezt sajnos egyre többször még a drága botokról is lehagyják, pedig nagyon hasznos. A holografikus Carp Feeder elõtti T-Rex felirat és az orra bukni készülõ õshüllõ grafika mutatja, hogy nem mindennapi erejû bottal van dolgunk.
Ezt sugallja a bottestre stabilan rögzített sok-sok háromtalpas SIC gyûrû is.
Átmérõjük kellõen nagy a hosszú dobásokhoz is, háromtalpas kivitelüknek köszönhetõen pedig jól tûrik a vastagabb zsinórokkal történõ fárasztást is.
A kiállításon, ha jól emlékszem, egy nagy orsó, fonott zsinórral tekerve volt a boton, így emelgettek vele jó nagy súlyokat. Erõdemonstrálásnak remek, bár engem nem gyõz igazán meg, mert fárasztás közben teljesen más a szituáció. Viszont az íve, akciója jól látható volt és már akkor is tetszett, valami ilyet képzeltem a nagyhalak ellen.
Már túl voltam egy-két horgászaton, de nagyobb halat nem sikerült vele fognom. Pedig semmit nem extráztam, egyszerû 20-as zsinórt kapott, erre volt rögzítve a kosár és a horog is. Viszont sok szép kárászt fogtam, és ezek fárasztása is élvezetes volt, köszönhetõen a bot rugalmasságának.
Cimborám épp egy 24 órás versenyre készül, ahol jellemzõen pontyokra, méghozzá nem is a kisebbekre kell majd horgászni. Nem kellett sokat nógatnom, õ is beszerzett egy T-Rex Carp feeder-t, így próbálgatásképpen összehoztunk egy rövid, tényleg csak néhány órára sikeredett pecát. Õ sem cifrázta agyon a szerelést, 22-es zsinórra kötött véghurkot, amit aztán harmadolt. A rövidebb szárra ment a kosár, a hosszabbra a horog.
Elõzõ versenyrõl maradt némi csontim, a polcról levettem két zacskó etetõt és két zacskó csemege kukoricát, ezeken persze testvériesen megosztoztunk. A fekete színû halalliszt alapú etetõbe keverve a sárga és piros színû kukoricákat, látványnak sem volt utolsó. Jöttek is sorba a vendégek, hol egy-egy dévér, jobb kárász, de egy erõsen pettyes compó is beesett a horogra tûzött vaníliás kukoricára.
Találgattuk, de biztos nem pisztráng volt az apja. Persze Gyuri ütött bele elsõként egy jobb 'karpába', amit nem is bántam, mert legalább a fotómasinát tudtam kezelni fárasztása közben.
A bot progresszív akciója volt, ami nagyon tetszett. A fék viszonylag keményre volt állítva, így sokszor a bot rugalmasságának kellett kompenzálni a hal megugrásait. Ezt viszont remekül teljesítette. A spicc tájéka nagyon hajlott, szinte nem is hittem, hogy ez egy keményebb bot, aztán egy-egy megugrás alkalmával, ahogy a középsõ tagra is jutott némi terhelés, szépen elkezdett az is dolgozni. A nyéltagra már nem jutott erõ, de így is meglepõen rövid idõ alatt húzta a bot a pontyot a szákig. Nem az utolsó hal volt, amit ennyire megdolgozott ez a bot, és mindketten megállapítottuk, hogy van ebben még tartalék. Ha ?nagyDunázni" megyünk, akkor is viszem, ott is megállja a helyét. Nyáron majd amurozunk vele, csak beesik egy-két méretesebb, hadd mutassa meg, hogy mire is képes igazán!
Team TOP MIX
