Ahogyan a bevezetõben is említettem, november 11-ét írunk, tehát jócskán benne vagyunk az õsz végében, lassacskán téli idõszak köszönt ránk. A víz hõmérséklete pesti mércénél 11,5 oC, ami éppenséggel nem mondható már melegnek. Az idei õsz kegyes volt a horgászokhoz a vénasszonyok kellemesre sikeredett. Kihasználva az utolsó napokat - mielõtt még 10 fok alá süllyed a vízhõmérséklet -, rakós botos horgászatra adtam a fejem és célba vettem az öreg folyót. Mielõtt azonban elébe vágnánk az eseményeknek, hadd mutassam be az elemi részleteket.
Horgászhely sajátossága:
Sajnos, a környék nem tartogat olyan haltartó részeket, amelyek a klasszikus márnás helyeket idéznék. 3-4 méteres vízmélység, akadók, kövezés és más, egyéb fontos tényezõk hiányoznak. Azonban van egy szakasz, ahol komoly vízmélységgel találkozhatunk a parthoz közel. Nyáron a horgászok itt szinte alig fognak gében és snecin kívül bármit is, de az õsszel a nagytestû halak kihúzódnak a meghorgászhatatlan sodrásból és idõközönként jelentõs zsákmányra tehet szert a horgász. (Azt megjegyzem, hogy itt nem 20-30 kilós fogásokra kell gondolni. Ha a horgásznak sikerült 2-3 márnát horogra csalnia, akkor kimagaslónak mondható a horgászata!) Visszakanyarodva a hely adottságaihoz, fontos még megemlíteni, hogy rendkívül sok kagyló rejtõzik a fenéken. Természetesen ezek ?menekülõ utat" jelentenek a márnák számára, hisz könnyedén elvágják a damilt.
Etetõanyag:
Most, hogy bemutattam a helyszínt, ismerkedjünk meg a számomra legfontosabb dologgal, az etetõanyaggal. Meglátásom szerint, a horgászat sikeressége 40-50 százalékban múlik a helyesen megválasztott és összeállított csalogatóanyagon. Az idei évben egyféle etetõanyag recepttel próbálkoztam igen sokat, amely itt is bizonyította fogósságát. Hogy mibõl is áll a pontos recept: 5 kg Topmix folyóvízi alapetetõ, 1 kg parmezán sajt, 1 kg õrölt mag-mix, 1 kg fõtt búza, 6 kg agyag, 0,7 l csontkukac. Elsõ olvasásra igen soknak tûnik ez a mennyiség, de tudni kell a márnáról, hogy nagyon falánk hal. Ha az etetésre érkeznek - mert általában csapatostul járnak -, minden ott lévõ szemcsét felporszívóznak, és amint elfogyott a táplálék, gyorsan tovább is álnak. Amennyiben azonban folyamatosan etetjük õket, elérhetjük, hogy hosszabb ideig ott tartózkodjanak, illetve a késõbb érkezõknek is legyen mibõl falatozni.
A jól bevált recept összetevõi
A folyóvízi alapetetõ egy eléggé tapadós, kifejezetten a folyóvízi horgászathoz kifejlesztett keverék, amely semmilyen aromát nem tartalmaz. Az aroma és illat szerepét itt a parmezán sajt tölti be, melynek erõteljes sajt illata a horgászhelyünkre csalja a márnákat. Az õrölt mag-mix elsõsorban 3 fajta gabona pirított változatából tevõdik össze: kendermag, napraforgómag, mogyoró. Ezekért a márna megbolondul, de legfõképp a kendermagért. Azonban a titok itt van elásva. A magas olajos tartalommal rendelkezõ magok hashajtó-hatással bírnak a halak számára. Így a mag-mix etetõanyaghoz való keverésével elérem azt, hogy a nagy mennyiségû etetõanyagtól nem fognak a halak eltelni, hiszen az gyorsan távozik a halakból.
Íme a kész etetõanyag gombóc
Szerelék:
A szerelékrõl is essen néhány szó. 0,18/0,16-ba kötöttem a szereléket, Stroft GTM zsinórból. Talán kicsit vékonynak tûnik a zsinór, de én mindig is a finomabb megoldások híve vagyok. Az elõke 30 cm hosszú, melynek végére egy 0,1 grammos sörétólmot csíptettem. E felett újabb 30 centire helyezkedik el a fõólmozás. Úszónak egy 10 grammos torpedóra esett a választásom, ez tökéletesen megfelelt arra, hogy horgomat fixen tudjam a fenéken tartani. Tudnunk kell, hogy a márna nem szívesen veszi fel a mozgó csalit, jobban kedveli a megállítottat, ezért az eresztéket is ennek megfelelõen állítottam be. A szerelékbõl körülbelül 45-50 centimétert lefektettem a fenékre, amit teljesen megállítottam az etetésen. Horognak csak az öblös finomszerelékes erõs, pontyozó horgok jöhetnek számításba. Néhány ideális típus: Preston PR 24, Milo AS seria, Gamakatsu 2210B és 2260B. Az ajánlott méretek 12-10-8.
A márna horgászata során csak az erõs, öblös, pontyozó horgok jöhetnek számításba
Reggel 8 órára érkeztem le a partra, ahol meglepõdve tapasztaltam, hogy nincs senki. Örültem is a bõséges helyválasztási lehetõségnek. Találomra lepakoltam egy ígéretesnek hitt helyre, majd belefogtam az elõkészületekbe. Sietnem nem kellett, csak délután 2 órára jöttek értem, addig volt idõm bõven.
Megfogadtam, hogy most nagyobb idõt szánok a meder feltérképezésére, és gondosan végigméricskélem miként is alakul a fenék. Sikerült úgy leülnöm, hogy tõlem lefelé 2 méterre egy 4-5 centiméter mély, 1-1,5 méter hosszú gödör húzódott. Tudtam, hogy nekem itt kell horgásznom, ezért fogtam az egész ládámat, görgõt, rakóst, vödröket és lentebb helyezkedtem el. Tovább ismerkedtem a mederrel, ahol újabb érdekességeket sikerült felfedeznem. A meder egyenletesen mélyült befelé 10 méterig. 10 és 11 méter között húzódott egy padka. A padka után viszont ismét elkezdett a víz befelé mélyülni, de nem olyan mértékben, mint part mellett. Tisztában voltam vele, hogy a halak majd a mélybõl jönnek fel, ezért nekem az etetésemet ennek a padkának a szélére kellett letennem. Az ehhez hasonló helyzetekben értékelõdik fel az etetés pontossága. Miért is?
Elsõ fontos tényezõ, ha kicsit hosszabbra sikerül a dobás: Ilyen esetben a gombóc szépen begurul a mélybe, és a hal lusta lesz feljönni onnan, hisz ott lesz az etetõanyag.
Viszont a másik lényeges elem, ha rövidre sikerül a dobás: Ebbõl következik, hogy nem lesznek lemosódó szemcsék, amelyek utat mutassanak a halaknak, hogy merre is van az etetés. Nem akartam kockáztatni, úgyhogy mindent kupakolva juttattam be, így biztosra vehettem, hogy az etetés ott van, ahol annak lennie kell.
Az alapozó etetés bejuttatása után bizakodva vártam a fejleményeket. Nem is kellett sokat várni az elsõ érdeklõdõre, amely természetesen egy márna volt. Határozott kapását követõen, erõteljes kirohanásával megállapítottam, jó hallal akadtam össze. Tudatos fárasztási módszeremmel megálljt parancsoltam neki és kifordítottam a sodrásból. Néhány perces part melletti küzdelem után már szákban is volt az elsõ 2 kilogramm feletti márna.
Merítõben az elsõ márna
Fél óra telt el az etetés óta és már folyik belõle az etetõanyag
(Felmerülhet bennetek a kérdés milyen is az a ?tudatos fárasztás"? Igen, jogos a kérdés! Gyakran látom, hogy a horgászok nem tudják, miként kell fárasztani a halat. Lehet, hogy most ez meglepõen hangzik, de tényleg így van! Odáig még eljutnak, hogy megakasztják a halat, de utána nem megfelelõen bánnak vele. Amint horogra akad a hal, szépen elfordítják a hal irányába a botot, és végignézik, ahogyan a gumi kiszalad 15-20 métert. Szerencsés esetben megáll a hal, ha kevésbé szerencsések, akkor nem. Ez még mûködhet egy 1-3 kilós tavi pontynál, de a termetesebb, sportosabb halak esetében zsinórszakítás lesz a vége.)
Az adott helyzetben nálam így néznek ki a fárasztás mozzanatai:
Akasztást követõen a hal igen erõteljesen megugrik.
Ekkor kell a lehetõ legagresszívabban bánni vele. Én teljes bothosszal elkezdem emelni, így mindamellett, hogy nagyobb ellenállást kell kifejtenie a márnának (hamarabb elfárad), elérem azt is, hogy a fenéktõl elemelem. Ha nem így tennék, a kagylók elvágnák a damilomat, és búcsút inthetnék a halamnak. Lényeges megjegyezni, hogy mi irányítsuk a halunkat, ne pedig õ, illetve legyünk tisztában a botunk, szerelékünk képességeivel, terhelhetõségeivel.
A horgász ezt láthatja a botja mögül.
Amint a halat sikerül a part mellé irányítanom, gyorsan lerövidítek.
Ez idõ alatt a botot ellentétesen tartom, mint amerre a hal mozog, és megpróbálom magam elé irányítani. (Lényeges, hogy a tagbontás gyors és határozott legyen. A legnagyobb baj akkor van, ha félig szétbontottuk a tagokat, és azok összeszorulnak. Az esetek nagy részében ilyenkor történik a bottörés, vagy repedés.) A rövidítés során ügyelek, hogy mindvégig feszes legyen a damilom. A top szettet folyamatosan felfele tartom, hogy a kagylók ne vágják el a damilomat, illetve a márnát minél hamarabb a felszínre kényszerítsem.
Az agresszív bánásmód hatására idõvel megadja magát a márna.
Innen már nincs menekvés
A sikeres fárasztás eredménye
Az elsõ márnát követõen minden az elképzeléseim szerint alakult. Sikerült a folyamatos etetés mellett ott tartanom a csapatot és 20 percenként egy halat szákolnom. A történet pikantériája, hogy egyetlen gébet sem fogtam! Erre vonatkozóan csak egy lényeges dolgot jelentenék ki: ha ott a jó hal az etetésen, az elzavarja a gébeket.
A következõ hal is veri a három kilót
A nap folyamán sikerült 9 kapást elérnem, amibõl 6-ot meg is fogtam. A másik három halból kettõ kívülrõl akadt, egy pedig elvágta a fõzsinórt (azok a bizonyos kagylók). A legjobban mégis egy 4,10 kg-s márnának örültem, amely egyben az eddig kifogott legnagyobb márnám. Külön öröm, hogy mindezt rakós bottal vittem véghez.
A nap legnagyobb hala ez a 4,10 kg-s márna volt
Folyóvízi torpedó
A gyors képek után minden hal visszanyerte szabadságát
Remélhetõleg találkozunk még
Szöveg: Kenyeres László
Fotó: Mócsai András, Kenyeres László
