Világvége után egy héttel

 December 26.-án, miközben nagymamám ajtózárjával babráltam, megcsörrent a telefon. Papp József hív.

- Szabolcs, mennyire viszket a tenyered?

- Nagyon!

- Baté és Simontornya ki van olvadva.

- Ott a helyem!

Megbeszéltük, hogy 27.-én Batéban, 28.-án pedig Simontornyán, a Hegyi tavon teszünk egy próbát.

Másnap 9 órára beszéltük meg a találkozót Batéban. Egész este szakadt az eső, de bizakodó voltam, hogy reggelre eláll. Így is lett! Szép, napsütéses időben indultunk útnak. Párom öccse, Isti is elkísért. Ő volt hivatott kezelni a fotómasinát. Gyönyörű napsütés és enyhe szellő fogadott bennünket a parton. Igazi horgászidő, főleg decemberben. Karácsonyi ajándék a természettől.

Miközben a választott helyekre kipakoltuk a felszereléseinket, több pontyugrást is láttunk, hallottunk. „Bíztató előjelek. Mozog a hal!” - mondtuk egymásnak. Én még csak az etetőanyag keverésnél tartottam, Józsi már be is dobott.

 

Célterület

 A kedvencemet, K2 Method Mix etetőt kevertem. Sok halat sikerült már elcsábítanom vele. De ezúttal nem az etető fogósságára voltam kíváncsi – mert ez nem kérdéses –, sokkal inkább a hozzákeverésre szánt aroma érdekelt.

 

Ez az aroma a Hideg Vízi Aroma, vörös áfonya és koriander keveréke.

 A flakont felnyitva egy édes, de nem émelyítő illat csapja meg orrunkat. Legszívesebben beleinna az ember. Fél decilitert öntöttem a bekeveréshez használt vízhez. Az intenzív illat miatt nincs szükség nagyobb mennyiségre. Vízben nagyon jól oldódik, így gyorsan ki fogja fejteni hatását. Nagyon kíváncsi voltam, hogy hogyan fogadják majd pikkelyes barátaim eme csábító illatot. Amíg az etető használható állapotba került, összeállítottam a felszerelésemet. Method módszerrel terveztem a horgászatot, így egy Preston belső vezetésű kosarat szereltem fel.


A megtöltött Preston kosár

 

Görbülj már!

Az első dobások máris eredményesek voltak. Dévérek voltak a tettesek. A második dobás Józsinak már pontyot adott. Nekem ez csak a harmadik dobásra jött össze. Soha rosszabb kezdést! Olyan gyorsan kezdtünk, hogy Istinek még ideje sem volt előpakolni a fotós felszerelést, így sajna az első két ponty lemaradt a világvége utáni címlapfotóról. Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan reagálnak a víz alatti lakók. Egymás után jöttek a kapások. Meglepően határozottak voltak. Nem szórakoztak, ami kapás volt, az igen látványos botgörbítős kapásra sikeredett. Volt olyan keszeg, ami majdnem lekapta a tartóról a botomat.

Kócos és a dévér!

Jól akadt

Akcióban nem volt hiány! Főleg mikor Józsinak mindkét botján egyszerre volt kapás. Én, a „káosz” elkerülése végett csak egy bottal operáltam.

A két bot"átka"

Szeretünk horgászni!

Az egyik vendég jónak ígérkezett, a hosszú, komótos bólintásokból ítélve. Nem is csalódtunk. Egy szép tükrös csusszant a merítőbe. Röpke másfél óra alatt ez a harmadik ponty volt a dévérek mellett.

Ő is túlélte a világvégét

December ajándéka

 Visszaültem a helyemre és vártam hátha engem is megtisztel valami komolyabb ellenfél. Nem is kellett sokat várnom. Apró pöccintés után egy lassú spiccgörbítésnek vágtam be. Beleállt a bot! Olyan volt, mintha valami akadó foglya lenne a horgom.

Az akadó lassan komótosan elindult balra. Mivel semmi akadály nem volt, hagytam had fáradjon hosszú pórázon. Méterről méterre loptam vissza tőle a zsinórt. Majd, mint aki beletörődött sorsába, engedte magát a felszínre húzni. Mikor felbukkant örömmel konstatáltuk, hogy ez is az előzőhöz hasonló súlyban lehet.

Kukucs! Ki van odafent ilyenkor?

Megvagy!



Nem tévedtünk! Mérlegelés után azonnal visszakerült őkelme is az éltető elemébe.

Nyerő csali felkínálás

Már megérte kijönni. Ugyan a kapások ritkultak, de én maximálisan elégedett voltam. Volt egy óra kapásszünet. Ebédelni mentek a halak, csak máshová. Így volt idő egy kis beszélgetésre is.

Eszmecsere

Batéi csendélet

A név kötelez

Isti bevágása törte meg újra a kapástalanságot. Ez is egy jobbacska halnak ígérkezett. „Ez nem dévér lesz” – bíztattuk. Egy tükrös bukkant elő a merítő előtt. Jó kis nap.

Isti 4,5-se

Mindegyikünk fogott pontyot. Pár dévér még zsákmányul esett, de befejezéséhez közeledett a mai horgászat. Nekem ugyan még volt egy jó kapásom, de nem lett meg. Az már amúgy is csak hab lett volna a tortán.

Egyéb teríték. Ez még nyáron is jó lenne!

Semmi okunk nem volt a panaszra. Az idő szép volt, a halak is ettek, az aroma és az etető is jól vizsgázott megint. Élmény dús napot zártunk Batéban. De mi lesz holnap?

Másnapra is 9 órára beszéltük meg a találkozót, csak ezúttal Dombóváron. Reggel mikor útnak indultunk, nem volt olyan szép idő, mint előző nap. Lógott az eső lába rendesen, de ahogy közeledtünk a következő helyszín felé, úgy tisztult az idő. Bár nem közelítette meg a tegnapit, de mi már annak is örültünk, hogy nem esik az eső.

A simontornyai Hegyi tó.

Ez a második alkalom, hogy ezen a tavon horgászom. Az elsőn csak akasztásig jutottam el, de a halfogásig nem. Két kapásom volt a jobbakból, de piercinggel a szájukban távoztak. Revansot akartam venni a halaktól.

Megérkezésünkkor már többen is horgásztak. Ez arra engedett következtetni, hogy eszik a hal. Megtudtuk, hogy tokot ugyan fogtak, de pontyot nem. Na, majd mi! Kipakolás közben a szomszéd fogott egy szép pontyot. ÓÓÓÓÓÓ, lesz itt ponty!

Józsi már horgászik, én még mindig csak szerelek.

A tegnapi maradék etetőanyagomat szerettem volna elhasználni, így nem is kevertem másikat. Kíváncsi voltam, hogy itt mit hoz majd az aroma. Meg így nem mondhatja senki, hogy csak „hazai” vízen működik. Keverőedényemet felnyitva éreztem, hogy az illat semmit nem változott. Ugyanolyan illata volt, mint amikor bekevertem. A tegnapi felállással ellentétben, most én is két bottal horgásztam.

Bevetésre kész

Az első dobásokat követően nem sokkal már beleúszásaink voltak. Még egy órája sem horgásztunk talán, amikor megérkezett az első kapás. Józsi egyik botján jelentkezett, de ő éppen kiment az autójához. Így én vettem kezelésbe az ügyet.

A „szomszéd botja mindig zöldebb”

Úton a merítő felé

Mit esznek ezen a műanyag kukoricán????

Hibátlan!

Nem sokkal később Józsi szólt rám, hogy kapásom van. Megmondom őszintén, nem vettem észre, és tényleg húzta a féket. Megérkezett az én első halam is.

Nekem is jött egy.

Aranyhasú

Nyerő kombináció

A becsülethalam már biztosan megvan. Itt is hozott halat a keverékem. Lassan beindult a dolog.

Második pontyom egy oldal pikkelysoros tükrös.

Meglett a második pontyom is. Már ezzel is megelégedtem volna. Decemberben, egy általam nem ismert vízen két szép pontyot fogni, több mint remek. Nagy örömködésemből Isti karikába hajló botja rángatott vissza a valóságba. Rövid fárasztás után sajna meglépett. Pedig nem az aprajából lehetett. Józsi szavaival élve: ”Ha ez megvan, lealázott volna bennünket! ” Nem telt bele fél óra, ismét kapása volt. Ez már ideiglenesen a matracon végezte. A horgászat végén kiderült, hogy ez a nap hala is egyben.

Nem mértük, de úgy 6 kg felett lehetett ez a vágó tok.

De ne szaladjunk még a végére, hisz még csak most jön a java. Szerencsére itt sem unatkoztunk. Istinek volt is mit kattogtatni. Beszéljenek kicsit a képek:

Ismét tok a horgon

Ez most Józsi horgára érkezett és lénai tok.

Már megint ez a plasztik

Ez a hal négy kiló körül lehetett

Nem semmi ez a gumi kukorica. De vajon mit esznek rajta a halak, mikor se íze, se illata?! Valószínű, hogy már a génjeikbe van kódolva maga a kukoricaszem formája. Mi más magyarázata lehetne?!

Fél kézzel is...

...elbánunk veletek.

Azért elég sok reményt adott, hogy …

… egy héttel a világ összeomlása után …

… maradtak még helyek, ahol lehet halat fogni.

Ezen fotókkal zárnám ezt a kirándulásunkat. Ismét egy eredményes horgászattal búcsúzhattam az évtől. Sikerült elégtételt vennem a tó halain. Az etető és az aroma működött, halat is fogtunk. Mit kívánhatna még egy horgász december végén? Csak annyit mondhatok, hogy tessék ilyenkor is horgászni! Ilyenkor is eszik a hal. Lehet, hogy egy élmény dús horgászat vár bennünket ilyenkor is a vízparton. Görbüljön!

Botgörbülős boldog új évet kívánok mindenkinek!

Írta: Dávid Szabolcs

Fotó: Decsi István

 

GINOP