A tavat gépi kotrással alakították ki, átlag vízmélysége 1,8-2,8 méter között váltakozik. Jellemzõ halállománya a 0,10-1 kg közötti ezüstkárász és a fél és 4 kg közötti pontyok. A tó sajátos tulajdonsága, hogy télen nem tud befagyni, ami köszönhetõ a tó körül kialakított vízforgató rendszernek.
A 25 fõs mezõny
Ezeknek a versenyeknek nagyban eltérõ szabályai vannak. Erre azért van szükség, hogy mindenki egyenlõ esélyekkel tudjon indulni és bármilyen fajta szabálytalanságot ki lehessen zárni. Ezek a szabályok kihatnak a szerelékre és az etetésre egyaránt.
A verseny kétfordulós, 2x3 órát tart, délelõtt és délutáni idõpontokban zajlik. A pálya három szektorra van osztva. A tó körül 25 horgász helyezkedhet el, ugyanaz a horgász egy helyre kétszer nem ülhet le és aki az elsõ fordulóban szélsõ helyen horgászott, az másodjára már nem ülhet szélsõ helyre. A verseny alatt csak élõ anyaggal lehet etetni, aminek a mennyisége a két forduló alatt összesen fél liter lehet. Nagyobb mennyiség használata egyébként sem indokolt, ugyanis a halak anyagcseréje a hideg víz miatt lelassult, ezáltal kevesebb tápanyagot vesznek magukhoz. A megengedett bothossz 9 méter és csak a rakós bot használata a megengedett. Erre a maximális bothosszra egyrészt azért van szükség, mert a tó kicsi mérete nem engedi meg a hosszabb botot, másrészt pedig a velünk szemben ülõ horgászt a hosszabb bot használata akadályozná a versenyzésben. Külön szabályt képez a horog fajtája, ugyanis csak szakáll nélküli horog a megengedett. Erre azért van szükség, hogy a kívül akasztott hal mihamarabbi lefordulását elõsegítsék és természetesen a kifogott halaknak minél kevesebb sérülést okozzanak. A kifogott halak közül csak a szájba fogott hal az érvényes, azon belül is csak az, ahol a horog belülrõl fordult kifelé.
Merényi Botond csalis tálcája (csonti, pinki, báb, színes csonti)
Néhány sajátos észrevétel, tapasztalat:
Itt is, mint minden versenyen természetesen vannak jó, illetve rossz helyek. Elmondhatjuk, hogy a halban gazdag hely már fél siker. De honnan is tudjuk, hogy mi számít jónak? Nos vannak a tónak olyan részei, ahol a halak laknak, folyamatosan jelen vannak és ehhez nem szükséges, hogy akadó vagy bármilyen víz alatti tárgy legyen a helyen, elég egy kisebb gödör is. Ezekben a gödrökben illetve azok szélein a halak rendkívül jól érzik magukat. Egy 5-6 centis mélyedés már jó haltartónak mondható. Ha találunk egy ilyen törést a mélységmérés során, már észlelhetjük is, hogy van-e benne hal. A mélységmérõ ólom emelgetésekor, ha kisebb koppanásokat vagy esetleg megugrásokat érzünk az mind azt jelzi, hogy itt bizony halak vannak. A testükhöz érõ szereléktõl megijedve a halak megugranak és ezeket érezzük koppanások formájában.
Egy házi készítésû mélységmérõ, melynek segítségével a nagyobb gödröket tapogathatjuk ki
A mélységmérés során más dolgokat is megtudhatunk, például azt hogy milyen a meder. Ha a mélységmérõ ólmot nehézkesen vagy szinte már kipattanás szerûen tudjuk csak kiemelni, az arról árulkodik, hogy iszapos a fenék. Ez sok jóval nem kecsegtet. Ahol a halak jelen vannak folyamatosan, ott az iszapot kifürdik, ezáltal a fenék kemény. Ebben az esetben az ólom koppan az aljzaton. (Hadd meséljek egy rövid történetet: egy ismerõsöm elment egyszer bojlizni. A kiszemelt helyet, melyet jól beetetett majd 10 centis iszap borította a fenéken. 2-3 nap után az amurok odaálltak az etetésre és szépen fogogatta is õket. 5 napi horgászat után bement, hogy beszedje az etetést jelzõ bójákat. A fenék, ha hiszik ha nem, kõ kemény volt. Hogy miért? Mert az amurok ahogy odaszoktak, egybõl kifürödték az iszapot. Ez nem csak az amurokra igaz, hanem más halakra is. Ha egy helyen sokáig megtalálhatóak a halak, képesek teljesen kipucolni a medret.)
Nos, akkor lássuk a nyerõ téli szereléket. Tél van ezáltal a halak nagyon finoman táplálkoznak, ezért a szereléket is ennek alapján kell kialakítani. Csak a vékony damil és kis horog illetve úszó használata jöhet számításba. Ajánlatos a 0,3-0,5 grammos úszókat 0,08-0,12 damilokkal szerelni. Ha a szél feltámad az úszó mérete felmehet egészen 0,75-1,5 grammig. A nagyobb úszón nehezebben lehet majd követni a finom kapásokat, de sokkal jobban fog egy helyben maradni. Horognak talán a preston PR22-t tudnám ajánlani. Ez egy erõs de mégis fimon horgászatra kifejlesztett szakáll nélküli horog.
A kis méretû 0,3-0,5 grammos úszók használata a javasolt
A versenyrõl:
Az elsõ fordulóban a halak kapókedve nem volt az igazi, a fogások elmaradtak a szokásostól. A csapatból aki jó esélyekkel várhatta a második fordulót Kassai Adrián apja, Kassai János. Egy szép szektor egyessel fejezte be a fordulót. Fogása, majd 15 kg volt, ebben két ponty. A fordulóban 6 pontyot akasztott. 3 még a merítés elõtt lefordult, köszönhetõ ez annak, hogy külsõ akadásúak voltak. A másik 3 kifogott ponty közül 2 szabályosan szájban volt, így azok mehettek a haltartóba. További fogását a kárászok tették ki. A fordulóban Schmidt Attila is szépen szerepelt, õ egy szektor kettessel járult hozzá sikeréhez.
A versenyt Kassai János nyerte
Schmidt Attila koncentrál
A második fordulóban az idõjárás és a halak kapókedve is megjavult. Sajnos Schmidt Attila elsõ fordulós teljesítményét nem tudta megismételni, mindez a szerencsétlen sorsolásnak köszönhetõ. Kassai Adrián második fordulós teljesítménye szépnek mondható, egy szektor 3-al. Halai 80 %-át az utolsó fél órában terelte szákba. Palotai Kristóf több szép pontyot fogott, azonban hiába, mert több volt a külsõs, mint a szájba fogott. A versenyt végül Kassai János a délutáni fordulóban 2 pontot összegyûjtve, összesen 3 ponttal nyerte meg. A halait a parttól mindössze 70 centiméterre fogta. (Zárójelben jegyzem meg ott volt a gödör, benne a szép kárászokkal).
Palotai Kristóf pontyot szákol
Kassai Adrián mutatja a célhalat
A verseny legszebb fogása, mely majd 20 kg volt
Ezúton hadd kívánjak a TOP MIX CSAPAT nevében, minden kedves horgásztársnak áldott békés karácsonyt és halfogásban gazdag új esztendõt!
Szöveg és fotó: Kenyeres László Károly
