Kánikula idején

A hajnali hûvös levegõ még tartotta magát, de a fûzfák mögül elõpislákoló nap jelezte, nem lesz ez így sokáig. Néma volt a táj, a levegõ se mozdult. A tavon is meglátszott a napok óta tartó hõség, vize mintha aszalódott volna. A víztükör némaságát olykor-olykor felugró pontyok törték meg, megmutatva a horgászoknak: köszönik, õk bizony jól vannak. A part mentén balinok portyáztak reggeli hadjáratukat véghezvéve, melyeket hangos és látványos rablások kísértek.

A tó sarkában foglaltam helyet, nem volt ismeretlen számomra ez a horgászállás. Többször próbálkoztam már itt rakósbottal nem eredménytelenül, de a mai napra feederbotos horgászatot terveztem. Zsigával a napot egy kupica házi csípõsvízzel indítottuk, majd megkaptam a szükséges instrukciókat. No, nem mintha a sikerre akartam volna elõre inni, de éreztem nem fog a nap unalmasan telni.

Kiépítettem horgászállásomat, kinyitottam botjaimat és nekiláttam az etetõanyag elkészítésének. Készültem a halaknak mindenféle földi jóval. Csalogatóanyagnak 3 kg Extra pontyot kevertem, ehhez adtam két doboz konzerv kukoricát és fél kiló MCS Scopexes pellettet. Elvégre az etetõanyag nem teljes élõanyag nélkül, így megfejeltem a keveréket fél liter csontkukaccal. A megfelelõ vizezés és elõkészítés után egy kellemes illatú, nagyszemcsés, jól tapadó, ámde gyorsan bontó etetõanyagot kaptam. Úgy véltem élénk sárgás színe jól fog mutatni a fenék sóderos, homokos alján, és hamar odacsalja a pikkelyes népet a horgaim közelébe.

3 kg Extra ponty, 0,5 kg MCS scopex pellett, 2 doboz konzerv kukorica, fél liter csonti

A célhalak: ponty, kárász, dévér

Kezdetnek 8-9 nagyobb gombócot jutattam be horgászhelyemre feederbottal, kiakasztott zsinórklipsszel. Harcifékes orsóimra dobóelõke gyanánt 0,16-os fonott zsinórok kerültek. Ezek végére hagyományos fenekezõ szerelékeket kötöttem erõgumival kombinálva, majd vártam az elsõ érdeklõdõt.

A 2011-s évtõl én is elkezdtem ismerkedni a fonott zsinórral

Idõközben a part is benépesült, örömmel láttam, hogy a horgásztársak közül néhányan párjukat is magukkal hozták. A többség a túlpartot választotta, mely kényelmi szempontból sokkal barátságosabb képet mutatott. Az én oldalamon csak egy helyi spori próbálkozott úszós készséggel eredménytelenül. Talán kicsit pontosabban etetne, és jobban feltérképezné a mederfeneket, villant át bennem a sikertelenségének oka. A víz továbbra is mozdulatlan volt, akárcsak botom spiccei. Zsiga beszélgetésünk alatt megemlítette, hogy inkább 10 óra után pörögnek fel az események, és ez kitart egészen délutánig. Ez meglepõ volt számomra, mert én úgy vettem észre a halak kánikulában a reggeli, illetve esti napszakokban szívesebben táplálkoznak. Órámra pillantottam, még csak 9 órát mutatott. Nosza, ne teljen hasztalanul az idõ, elõvettem kolbászos szendvicsemet, jóízûen megreggeliztem és vártam a 10-es gyorsmozdonyt. Folyamatosan dobtam újakat a botokkal, mellette variálva a csalikat is, hátha megérkezik az elsõ hal. Ahogy idõben közeledtünk a dél felé, úgy volt egyre elviselhetetlenebb a meleg. Mindezek ellenére a bal oldali botom egyre több maszatolós kapást, beleúszást jelzett. Elõvettem lebegõ csalijaimat, és elsõnek egy kisméretû mézes pufit tûztem 10-es méretû horgomra. Sokszor kihúzott ez a csali a betlibõl, így nagy hangsúlyt fektettem alkalmazására.

A sokszor eredményes mézes pufi került a horogra

A második dobást követõen - szintén a bal oldali boton - erõteljesebb rántások jelezték itt az elsõ jó kapást. Kapás bevágást követett, és horgon is volt az elsõ hal. Nem tanúsított nagy ellenállást, egyedül a merítõ elõtt ébredt rá, hogy mi is történik vele. Csusszant is a haltartóba, rövid fogság idejére, a fél kiló feletti dévér.

Dévér a horgon

Majd merítõben

És végül a kezemben

Nyugat, északnyugat felõl enyhe, eltévedt szellõ érkezett, tolva maga elõtt a fülledt levegõt. Ahogy haladt, apró hullámokat rajzolt a tó vizére. A víz észrevétlenül áramlani kezdett, oldalazó mozgását a szomszéd úszója jól jelezte.

A széllel együtt megjött a ?nyálkás" testéve is, aki szintén az édes lebegõ csemegére éhezett meg.

Megnéztem hány fele is járunk ekkor. Fél 11, Zsigának tényleg igaza volt! A halak most bizony jobban táplálkoztak, mint hajnalban.

Egy magányos gólya fürkészte a homokos partot, ebéd után kutatva. Biztos a szomszéd faluból szállt ide, idefele jövet annak fõtéren láttam gólyafészket. Kecses járása és szépsége tekintélyt parancsolt számára. Ott bizony most õ a fõnök!

Hangos csörgés-zörgésre lettem figyelmes, odaszegeztem tekintetemet. Az egyik horgász botja Hudini mód szabadult el és a víz felé vette az irányt. Barátunk késõn eszmélve rá a kapásra, kénytelen volt végignézni, ahogy a botját - új gazdára találva - elnyeli a sötét mélység. Itt-ott kuncogás és nevetés tört ki, de mindenki legbelül tudta: alig van horgász, ki ne járt volna már így! A rövid történet itt nem ért véget, a horgász szitkozódásai mintha meghallgatásra találtak volna, egyszer csak megjelent a bot a vízfelszínen. Zsiga természetesen várta ezt a lehetõséget, és pattant is csónakba, hogy üldözõbe vegye a botot... vagy inkább a bot tolvajt? Kimért húzásokkal, gyors tempóban hamar ott termett a bot mellett és megkezdõdött a csata. Eközben szemem sarkából figyeltem saját botjaimat, mire látom, az én spiccem is nagy ívben hajol a víz felé. Egybõl suhant a feeder a kezemben, melyre riadt kirohanás volt a válasz. Magasra tartottam a botot, hogy elkerüljem a két szerelék összeakadását, sikerrel. Kicsit keményítettem a féken, mire halam méretét meghazudtoló módon újabb harcias rántásokkal reagált. A fárasztás alatt loptam egy-két pillantást Zsiga csónakjáról is, hogy lássam, ott hogyan alakulnak az események. Halam ezalatt partközelbe ért. Néhány utolsó fordulás után feladta a küzdelmet, majd gyorsan megmerítettem. Kettes forma, tükörponty. Láttam, Zsiga is befejezte csatáját a botlopó hallal, az õ zsákmánya lényegesen nagyobb, jó ötösre taksált nyurgapontyot zsákmányolt. Készítettem róla néhány fotót, legyen mivel dicsekednie. A tógazda és a ponty éppúgy szaporázva vette a levegõt, nehéz volt eldönteni, kettõjük közül ki fáradt el jobban.

Botom íve jó halat sejtet

Gyorsan merítõbe került az elsõ pontyom is

Nagytestû pontyok is lakják a Pisztrángsügér horgásztavat. Bizonyíték erre ez a gyönyörû nyurgaponty is.

Az izgalmak után a halak nem hagytak alább kapókedvükbõl, egyre-másra jöttek a pontyok vagy dévérek. Sûrûn dobtam újakat, helyben tartva ezzel a halakat. A fogást egy kárász és egy balin tette színesebbé. Érdekesség, hogy a halak 90%-a a bal oldali botomra jött. Meglepõ, de a jobb oldalira csupán a horgászat vége felé érkezet két hal. Mindvégig kitartottam a mézes pufi mellett, ez adta a teljes zsákmányt. Délután a távozás mellett döntöttem, a meleg elviselhetetlenné vált. Terítékemrõl készítettem néhány képet, majd visszaadtam vendégeimnek a szabadságot, hogy tovább élvezzék nyári vakációjukat. Az elkóborolt bot visszakerült a gazdájához, a pikkelyes barátaim mind tovaúsztak, én pedig hazafelé vettem az irányt, s közben mosolyogtam, mint egy jól lakott napközis.

Terítékfotó 1.

Terítékfotó 2.

A horgászat végén minden hal amnesztiát kapott

Szöveg és fotó: Kenyeres László

GINOP