Húsvéti jászok

Négy órára állítottam a mobilom ébresztõjét, de nem tudom, minek, hiszen jóval elõtte fent voltam. A felszerelésem gondosan összekészítve várt a garázsban, melyet az éjszaka pakoltam össze. Nem viszek sok cuccot, csak egy vödör, merítõfej és botzsák. Kerékpárral nehéz lenne több kiegészítõt is magammal vinni. Sokan mondják, hogy még így is úgy nézek ki, akár egy karácsonyfa. A hajnal igen csípõs, melyet tetéz az északi szél. Lefelé menet a kezeim rendesen elgémberednek, arcomra ráfagy a vigyor. A Duna-parton sehol senki, legalábbis horgász, aki vallatná a vizet. Csak néhány fiatal lány próbálkozik a hazafelé menettel, enyhén illuminált állapotban.

Gyorsan összerakom a két medium feederbotomat, felkötöm a végszereléket és kezdõdhet is a horgászat. Normál etetõkosaras végszereléket használok, 0,20-s fõzsinórral és 0,16-0,18-as elõkével kötve. Horognak 8-as Drennan Carbon feeder, csalinak hungarocell golyó.
 

 

Szerelékem alkotóelemei.

 

A horogra hungarocell golyó került.

Nem mondanám, hogy egy könnyû terepen horgászok. A víz rendkívül húzós, a fenéken pedig ott figyelnek a horogmarasztaló kövek. A szereléket nagyjából 20-25 méterre vetem be, az az ideális távolság. Bedobást követõen raknám le a botot, amikor erõs ütést érzek azon. Ránézek a spiccre, mely megállás nélkül jobbra-balra jár. Alig akarok hinni a szememnek, de azért reflexszerûen berántok. Botom tetszetõsen bólogat, megvan az elsõ hal! Szinte még be se dobtam és máris halat akasztottam. Szépen, nyugodtan kifárasztom, majd megmerítem az idei elsõ dunai halamat egy jászkeszeg személyében.
 

 

Ilyen terepen a merítés sem egyszerû mûvelet.

Félórás csönd következik, mire jelentkezik a következõ kapás. Akasztást követõen néhány rúgást érzek, majd a szerelék megkönnyebbül. Ez bizony meglépett. Idõközben az éjszakát felváltja a nappal, kivilágosodik. A parton megjelennek az elsõ horgászok. Ahogy figyelem, úszózva próbálkoznak, de nem látom, hogy fognának. A halak viszont gyönyörûen mozognak, hol ide, hol oda kapom a fejemet, a nagy csobbanások hallatán. Pusztán ezért a látványért is megérte lejönni!

Az elsõ kapás óta bõ egy óra telt el. Most jött el az a pillanat, hogy valamit variálni kell, mert a hal bizony itt van, csak éppenséggel valamiért nem akarja a horgot felvenni. Az etetõkosárba friss kenyeret töltök, a helyi öregek így horgásznak. Érdekes, hogy soha senkit nem látok zacskós etetõanyaggal horgászni, holott szerintem arra is jönne a hal. Az öregek azt mondják: itt a kenyér az igazi, az a nyerõ csalogató anyag. Természetesen van benne igazság, de mi lenne, ha mégis megpróbálkoznánk egy kis etetõanyaggal. Annak azért mégis erõteljesebb illata van, és nem árthat vele az ember. Táskám mélyén amúgy is ott lapul egy zacskó Top Mix folyóvízi alapetetõ. A gondolatomat tett követi, bekeverek egy kis darás keveréket. Tervem a következõ: a kosár egyik felébe csak kenyeret töltök, a másik felébe pedig etetõanyagot. Talán erre mondják azt, hogy "2 in 1", azaz kettõ az egyben. Egyelõre csak az egyik botomon használom a kettõ kombinációját, ha mûködik, a másikra is az kerül.
 

 

Kicsit meghökkentõ és primitív gondolatnak tûnt, de bejött.

Unalmamban nekiállok elõkéket kötni, ha már úgysincsen kapás. Mögöttem két hajléktalan letelepszik a töltésen és élvezik a tavaszi napsütés melegét. Már-már kezdem azt hinni, hogy elfelejtettem horgászni, amikor megszólalnak mögülem, hogy: ?Öcsi megy a piros botod." Dobok el mindent a kezem ügyébõl és rántok is be. Megvan az elkövetõ, gyönyörû fél kilós jaszkó. Ez bizony az etetõanyagos botra jött. Kiveszem a másik botot és abba is azt töltök.
 

 

Elsõ osztályú akadás.

Alig telik el öt perc a bedobás után, ismételten erõteljes kapásom van. Egy fél kilós paduc éhezett meg a lebegõ csalira. Raknám el a halat, mire jön a ?háttéremberem" instrukciója, hogy kapás a zöld boton! Ez is megvan, kiló feletti jász. Talán erre mondják azt, hogy ?ha egy üzlet beindul...". Úgy látszik, kell nekik az etetõanyag, így maradok az elképzeléseimnél. Látom közben az úszósok is néha elcsípnek egyet, de náluk lényegesen gyengébb a fogás.

 

 

Az átlagméret.

 

Volt, hogy egymás után fogtam kettõt is.

Több jász megfogása után, 11-kor egy jobb halat ütök. Ennek fele sem tréfa, rendesen küzd a sodrásban. Próbálom a felszín alatt tartani, hogy ne jöjjön fel víztetõre, mert akkor könnyen leveri magát a horogról, miközben pedig azon izgulok, hogy a damilomat ne vágja el valami kõ. Sikerül magam elé terelni a halat, most már csak a merítést kell túlélnem. Feljön a víztetõre, látom gyönyörû, kiló feletti jászkeszeg. A háttérben néhány turista figyeli akciómat, természetesen a kínai csoport egybõl dokumentál mindent. Na, még egy kicsit gyere közelebb, ... ééés megvan! Huh, ez nem is olyan rossz hal. Bõven kiló felett van!
Elõveszem a mérleget, ami 1,9-nél lecsippan. Kell ennél jobb szezonkezdés a Dunán? - villan át a gondolat.

 

1,9 kg

Apránként hozzálátok a pakoláshoz, kezdek megéhezni - odahaza vár a finom ebéd. Mára sikerült rendesen kihorgásznom magam. A helyemet átadom két fiatal srácnak, hadd élvezzék õk is a horgászat örömét. Indulás elõtt ellátom õket egy-két jó tanáccsal, majd hazafelé veszem az irányt. Még egy utolsó pillantás a folyóra, majd elgondolkozom azon, hogy még mindig álmodom vagy ez tényleg a valóság.?

 

Teríték fotó 1.

 

Teríték fotó 2.

 

Szöveg és fotó: Kenyeres László

GINOP