Betértünk Batéra - avagy három az igazság (egy nap, egy víz, három ember, három megoldás)

A szót tett követte, és néhány napon belül már utaztunk is Dombóvárra. Mire odaértünk a telephelyre, Jóska összekészítette az etetõanyagokat, útrakészen várt minket. További negyed órás autózás után már a vizet is láthattuk. Gyönyörû volt, az elsõ napos reggelek egyikén. Nem várakoztattuk sokáig a halakat, mindannyian a lehetõ leggyorsabban készítettük elõ a felszerelésünket, mert már nagyon be voltunk sózva, amit tovább tetézett, hogy a halak itt is, ott is mutatták magukat. Szemmel láthatóan õk is élvezték a napsütést.

Mivel cél nélkül nincs horgászat, megegyeztünk, hogy a végén megbeszéljük, hogy ki mit, mikor, hogyan csinált, miért lett a nap végére olyan az eredménye, amilyen.

 3 féle peca, meglátjuk ki mire jut vele

Így született ez a három részes ?tényfeltáró" riport, mellyel az a célom, hogy mások is lássák, a küldönbözõ megközelítésekbõl el lehet jutni ugyanarra a helyre, ugyanarra az eredményre. Illetve, hogy a mi hibáinkból mások is tanuljanak.

Horváth Gyula Gábor barátommal kezdeném, nem csak azért, mert õ volt a vendég, hisz én Jóskáéknál azért valamennyire otthon vagyok, hanem azért is, mert szánjuk-bánjuk bûneinket, de ezen a horgászaton valóban õ fogta a legtöbb halat. Ezáltal õ lett a napi bajnok.

 Gyula Gábor eszköztára

Gyula Gábor egy Top Mix Tigrismogyorós etetõanyagot kapott bekeverésre, az új halibut-szamócakrémes protein liquiddel. Ezt megtámogattuk még némi Premium Carp Scopexes pellettel.
A bekeverés fontos momentuma volt, hogy az összeöntött etetõket elõsször a liquid aromával kevertük föl, ezáltal az olajos szemcsék azonnal hozzátapadtak az etetõanyaghoz, és csak miután jól összedolgoztuk, azután adtunk hozzá vizet.

 Elõbb az aroma, víz csak ezután.

 Elsõ ránézésre igen gusztustalan, de annál eredményesebb

Miután az etetõanyag a megfelelõ mennyiségû vizet is megkapta, és homogénre elkevertük, már csak egy kicsit állni kellett hagyni, hogy a szemcsék kellõen elázzanak.

Amíg pihent a málé, HGYG összeállította a ládáját, elõkészítette rakósbotját. A vízmérésnél kiderült, hogy 1 méter 30 centi körüli vízmélység van elõtte 11,5 és 13 méteren is. Bevállalós a fiú, így úgy döntött, elég 11 és fél méterben horgászni, mivel az idén még alig horgászott itt valaki, és ha mi sem zajongunk valószínûleg nem menekülnek be a halak a partszéli sávból.

Viszonylag picike, 0,3-as úszót vett elõ, és két topszettet, mondván, ha túl sok lesz a hal, akkor a vékonyabb gumival szerelt topszettrõl gyorsan átteszi a szerelékét a másikra és már pecázhat is az erõsebb gumival fekészítettel.

 

Mivel az állítja, hogy Õ már öregember, és nem cifrázza az etetést, így hétköznapi módon, kétkezes gombócokkal alapozott a bot spiccére. Ezt követõen jóízûen megreggelizett, majd leült horgászni.

 Kétkezes gombócokkal ...

 ... alapozott a botspiccre

 Minden a helyén, kezdõdhet a peca

Nem kellett sokáig várnia a kapásokra, hiszen az elsõ öt percben már volt, - ahogy õ fogalmazta - , némi piszkálódás, a horga körül, majd megállíthatatlanul elkezdte fogni a halakat. A 4 -4,5 óra alatt gyakorlatilag végig fárasztott. Vagy legalábbis nekem úgy tûnt, mert ahányszor odanéztem, épp nyúlt a gumija.

 Mindig fárasztott

 


.

 

 És ilyen halakat fogott

Ravasz srác, elõ sem vette a matchbotot, nem osztotta meg erõit, végig kitartott.

 És csak fogta, és fogta

 


.

Számára a nap csúcspontja az volt, amikor az egyik bevágást, és néhány perces fárasztást követõen felkiáltott: - Gyerekek, csukát fogtam!

 A rejtélyes csukafarok

Odaszaladtam megnézni, fárasztás közben csak a hal farkát láttuk billegni a felszín közelében, ami valóban leginkább egy csukáéra emlékeztetett a rajzolatát tekintve. Rövid idõ után fény derült a turpisságra, amikor megmerítette ezt a gyönyörû koit.

 A nap csúcspontja

Ahogy színei kiemelkedtek téli szürke világunkból elmondhatatlanul szép volt. Egy tigrismintás koi ponty. Stílszerû volt, hogy pont a tigrismogyorós etetõanyagra érkezett, hihetetlen volt.

 Tigrismintás koi a tigrismogyorósra.

Hazafelé a kocsiban rákérdeztem, hogy mégis, mit gondol, miért fogott õ több halat, mint mi?

Azt válaszolta, hogy szerinte valószínûleg azért, mert azon a szélén ült az etetésnek amerre folyt a víz. Ahogy befújt a szél a tóra, balról jobbra keletkezett egy gyenge áramlás. Bár alig észrevehetõen, de az etetõanyag és illatszemcséket azért valószínûleg vitte a víz, és mivel a halak folyással szemben úsznak ezért õhozzá érkeztek oda legelösször. Ezen kívül rettentõ finoman kellett horgászni, amikor kukoricával csalizott, akkor is úgy kellett az ólmozást elhelyeznie, hogy a horog közelében még jelzõólom se legyen. Ami azt jelenti, hogy az elsõ jelzõólom a horogtól legalább 35 cm-re volt elhúzva. Ezáltal teljesen természetesen viselkedhetett, és ért feneket a csali.

 A haltartó tartalma.

Bár a nap végén nem mérlegeltünk, hisz eszünkbe sem jutott a halakat kínozni, fotózás közben azért rá kellett jönnöm, hogy, bár Gyula Gábor halainak zömét azonnal visszaengedtük, így összevetve, megnézve a zsákmányát biztos vagyok benne, hogy legalább 50 kg halat fogott. Nem véletlenül volt annyira boldog a nap végére. Hiszen az egész telet végigböjtölve errõl álmodoztunk, mikor a havat lapátoltuk.

 

Így tökéletes egy szezonkezdés.

Örülök, hogy velem élhette meg ezt a kalandot, és titkon remélem, hogy legközelebb, majd nekem sikerül jobban.

Gyulai Ferenc

GINOP