Amit a sors (és Papp Jóska) erre a napra nekem szánt, az új Selector XT81-es (halas-csilis), megspékelve némi epres Premium Carp pellettel és kukoricával.
Az etetõanyagokat egyszerûen összeborítottam, némi víz hozzáadása után fúrógéppel megkevertem. Míg összeraktam a rakósbotot, ez kb. 10 percet jelent, állni hagytam, majd kapott még egy kevés vizet, és gyakorlatilag kész is volt. Nem cifráztam, nem raktam hozzá semmilyen plusz adalékanyagot, hiszen, ez a kaja magában is kellõen olajos, és amúgy is épp arra voltam kíváncsi, mit tud, hiszen Jóska oly sok jót mesélt már róla.
Az etetõanyag-tuningom a többiekéhez képest összesen annyi volt, hogy én csak piros csontkukacot használtam. Kíváncsi voltam, hogy lesz-e valami óriási változás, hiszen egy narancsos színû etetõanyagra fogok piros csontit rakni, és ezzel a csalival terveztem kizárólag horgászni.
A tapasztalat végül azt mutatta, hogy ez a megoldás nem hozott nagy csodát, de lehet, hogy azért nem volt domináns, mert én voltam a felsõ szélsõ, a víz tõlem folyt jobbra, a többiek irányába.
Narancsszínû gombócaim.
Miután horgásztársaim is kézzel etettek 11,5 méretes távolságban, úgy gondoltam, hogy én sem variálom túl a dolgot, és a spicchez góráltam a gombócokat.
Annyit azért trükköztem, hogy a kukoricát kupakkal tettem az etetésre. Nem a hangoskodás miatt, hanem úgy gondoltam, hogy a pontosság az nagyon fontos. Elképzeltem, hogy a szétterülõ narancspiros etetõanyagon biztos jól mutatnak a sárga kukoricaszemek.
Ebben valószínûleg nem is tévedtem. Bár jóval késõbb lett vendég az etetésemen, mint Gyula Gábornak. Õ már a harmadik halát fogta (az elsõ kettõ kárász volt, a harmadikra érkezett a ponty), amikor hozzám megérkezett az elsõ hal, amit az etetésem fölött felszabaduló buborékok jeleztek.
Ekkor én még vadul matchbotoztam, hiszen Jóska tapasztalataira alapozva én nem csak rakósbotot, hanem matchbotot is nyitottam. Úgy gondoltam, hogy a parttól 35-40 méterre húzódó hajdani patak árkot fogom meghorgászni, amit mára már ugyan befürödtek a halak, de egy 15-20 centi mély gödör még így is maradt, és elvileg ebben tartózkodnak nagy elõszeretettel kedvelt pikkelyes cimboráim.
Az én felszerelésem, - nem csalás, nem ámítás -, két eszközbõl állt. Az egyik a Stradivari Tournament bot, ami nem egy kifejezetten pontyozásra termett jószág, hiszen erre a célra ott van az ikertestvére a Tournament Carp, de Jóska megnyugtatott, hogy biztosan bírni fogja ez is, próbáljam ki nyugodtan, mit is tud, mit ér a pálca a kezemben.
Kicsit aggódtam ugyan, hiszen elég drága eszköz, de azzal nyugtattam magam, hogy ha Jóska is itt van, és ha normális keretek között használva a botot, mégis valami baja esne, az itt történjen meg, az õ szeme láttára, ne máskor problémázzak, egy háááát... nem volt, csak egy 10 dekás keszeg, és mégis eltört... kezdetû dallal. Úgyhogy a Tournamenttel horgásztam.
Ezen kívül elõkészítettem egy matchbotot, egy AsterX Match Blue-t. Sokan tudják, hogy ez az én kedvenc match pálcám. Úgy érzem, hogy ezzel a bottal gyakorlatilag mindent meg tudok horgászni, (sliderezést kivéve), hiszen egy kifejezetten lágy botról van szó, ám amikor kell, fel tud keményedni, és a nagyhalak ellenfelévé is képes válni.
A 15-ös zsinóromra egy 12-es Top Mix önsúlyos úszót tettem, úgy gondoltam, hogy nem fúj annyira a szél, hogy ne tudnám eldobni, fõleg úgy nem, hogy egészen kicsike, mindössze fél grammos hasznos terhelést raktam a zsinórra.
Az orsós bottal kezdtem, hiszen úgy véltem, hogy távolból hamarabb fogok halat érinteni. Nem is kellett csalódnom, már a második bedobás után akasztottam egy kárászt, ami a maga fél kilójával kifejezetten szép volt. De nem ezek miatt a halak miatt jöttünk ide.
Míg én a ládám új kiegészítõit helyezgettem, addig Jóska akasztott matchboton két igen jó halat, ezzel is erõsítve azon elképzelésem, hogy bent vannak a halak. Persze ezt Gyula Gábor szinte azonnal megcáfolta, hiszen ekkor fogta õ az elsõ nagy halát. Úgy döntöttem, nem adom fel, és a 40 méteres távban töltöm az elsõ egy órát. Utólag bevallva, lehet, hogy téves volt ez a döntés. De kitartottam, és a kitartásom jutalma egy közel 5 kg-os ponty lett, aminek kifejezetten örültem. Nem csak azért, mert a hosszú tél után ez volt az elsõ komoly hal, amit tekerõs bottal fogtam, hanem azért is, mert be tudtam bizonyítani Jóskának, hogy a Blue igenis meg tudja fogni ezeket a nagy halakat, ha kell. A lágysága ellenére is. Igaz nem drasztikusan tépve, de szép türelmesen magamhoz csábítgattam a halat. Én a bot lágyságát azért is szeretem, mert a hal nem azt érzi, hogy nagyon nagy erõvel cibálják a part felé, és próbál e miatt minél jobban ellenkezni, hanem azt , hogy valami puha, ám mégis ellenállhatatlan irányítás alatt van, így nem vadul meg, nem rohan ki a világból.
A fárasztást követõen, miután már biztosan a haltartómban tudhattam egy jó halat, én is a rakósbot felé fordultam. Hiszen azt láttam, hogy két társam közül valamelyik mindig fáraszt. Bár azt is észrevettem, hogy Jóska rendszeresen visszatért a matchbotra. Szerinte az igazán nagy halak bent tartózkodnak a patakmederben, de azért rendszeresen fogott rakósboton is halakat.
Nekem két topszet volt kikészítve. Egy vékonyabb gumival, egy pedig a pontyok ellen. Az egyiken egy 0,3-as Jocy úszó volt, a másikon pedig egy 0,6-os Jocy, mind a két úszó tökéletesen mûködött. Néhány hal után váltottam az erõsebb gumira, mert a nagytestû halakat bár pulla bunggal fárasztottam, mégis nagyon sokáig tartott merítõ közelbe terelni a zsákmányt.
.
.
A csali felkínálással nem sok bonyodalom volt, hiszen egy 20 centis elõkének a felét fektettem le, ezáltal már stabilan állt a csali a fenéken, idõnként bele-beleemeltem. Ezt volt, hogy kapással díjazták a halak, volt, hogy semmi nem történt.
Hibának könyveltem el, hogy az etetõanyagom 90%-át már alapozáskor bedobtam, és nem hagytam az utándobásra. Akkor úgy okoskodtam, hogy majd a kukorica és a csonti elég lesz, de be kell valljam, nem volt. Szükség lett volna további etetõanyag gombócok vízbe juttatására is. A halak szemmel láthatóan szívesen ették az etetõt.
Mindent összevetve a magam részérõl tökéletesen sikerült ez a tesztpeca, hiszen meggyõzõdtem a Tournament erejérõl, és az XT 81-es etetõanyag haltartásáról. Ki tudtam próbálni az új Cralusso elõkezsinórt, amivel nagyon meg voltam elégedve, egyetlen horgom se szakadt le a 0,143-as elõkérõl. Józsi által figyelmembe ajánlott Preston 344-es horogról is csak dicshimnuszokat tudok zengeni. Pedig elõször kicsit szkeptikus voltam, hiszen aprócskának is tartottam, valamint számomra nem tûnt elég erõsnek, de be kellett lássam, Jóska tapasztalata megint többet ért az én hitetlenkedésemnél.
A felszerelés tökéletesen bírta a gyûrõdést. Állta a sarat a legnagyobb halakkal szemben is.
.
ui: Az XT81 használata esetén ne nyúljunk etetõanyagos kézzel a szemünkhöz. Tapasztalatból mondom, valóban csilis! Csíp!
Gyulai Ferenc
