Már vártam a reggelt, egész héten készültem, a felszerelést próbáltam a minimumra csökkenteni, mert a parkolótól gyalog kell cipekedni a körülbelül 350 méteres móló végére, ahogy egy nagyon jó köves spicc van, mely elõtt járkálnak ki - be a hajók, vitorlások, de ez a halakat egyáltalán nem zavarja, megszokták már.
Érkezéskor az elsõ a hely kialakítása volt, ez abból állt, hogy elhelyeztem a köveket, hogy kényelmes ülõfelületen töltsem a horgászatra szánt néhány órát. Ezek után nekiláttam az etetõanyag elkészítésének. Az Economic családon belüli etetõanyagok közül választottam szándékosan három különbözõt: Méz-Tropic, Méz-Exotic, Méz-Málna ízekben, s ezeket kevertem össze egy kis vízzel, melyben elõzõleg egy kis folyékony Dévér aromát kevertem el.
Egy kis dévér aromás vízzel bekeverve
Míg szereltem a botot, pihent az etetõanyag, majd még egy kis vízzel készre kevertem az etetõanyagot. Így ez az etetõanyag illatra egy nagyon erõsen édes illatú, enyhén tapadós állagú etetõanyagot kaptam, melyhez a horgászat során már egyáltalán nem kellett vizet adnom, nem száradt ki ellenben más etetõanyagokkal. Majdnem egy doboz kukoricát viszont kevertem hozzá, ezt sem a pontyok miatt, inkább csak a bodorkákban bíztam, illetve abban, hogy az éhes fehérhalaknak tetszik majd a terülj-terülj asztalkám.
3 kilogramm készre kevert etetõanyag, majdnem egy doboz kukoricával
Az idõjárásról annyit el kell mondani, hogy a szokásos medárdi nap volt, fülledt meleggel indult, szinte szélcsendben, éppen hogy csak lötyögött a víz. A helyet egy teljesen univerzális matchbottal horgásztam meg, a fõzsinórom a keserûcsokoládé színû Fujitsu damil 0.165-ös méretben, az elõke 0.14-es, a horogra nem emlékszem, azt tudom, hogy szakállas horgot választottam, a szakáll nélküli Prestonok leginkább rakózásnál jöttek be nekem. Az úszóm pedig egy 8 grammos Stradivari, s az ólmozást sem variáltam túl a 2,5 méter körüli vízben, kb 2 grammnyi fõólom egyben, alatta 25 centire egy miniforgó, s a 25 centis elõkén már nem volt jelzõólom, és az enyhén köves-kemény iszapos fenéken lengedezett az elõke és a csali.
Kezdésnek 7-8 teniszlabdányi gombócot dobtam be a kövezés aljára, kb 8-10 méterre, nem is pont egy helyre, hiszen gondoltam, hogy sok hal van elõttünk.
Kapásra várva
Az etetés után nagyon hamar megjelentek a halak. Furcsa volt a kezemben a matchbot, már reggel azon tanakodtam, hogy talán még nem is volt idén a kezemben, sõt, a Fujitsu damilt sem használtam még szerintem, igaz nem olyan régen vettem. A furcsaság még inkább érezhetõ volt azonban néhány sikertelen dobás és fura hang után. Nem tudtam mire vélni a dolgot, néztem az orsót, ott nincs gond. A damil is rendben volt a dobon, ezért már csak egy dolog maradt, a bot. S hoppá, akkor vettem észre, hogy kihagytam egy gyûrût a damil befûzésénél. Méghozzá felülrõl a negyediket. Így jár az, aki sokat rakózik és perget, gondoltam magamban, és csendben újraszereltem, míg érik az etetés. Mire visszaültem, fontosnak láttam, hogy etessek is, mert nehogy az ide-oda folydogáló víz elmossa az etetõanyagot. Már kisebb tavakon is érezhetõ áramlások alakulnak ki, pláne egy ily' nagy vízen, mint a Balaton, s ráadásul egy kikötõ bejáratánál ne hagyjuk figyelmen kívül a sodrást. A 2,5 méter körüli vízben a felsõ réteg a hullámzástól kicsit befele folyt a kikötõbe, de az alja visszafele folyt, ezt éreztem a szerelék mozgásán, ezért volt lényeges, hogy a folyamatos, 15-20 percenkénti etetéssel magam elõtt tartsam a halakat. Egy biztos, a csobogás az nem zavarta õket.
Érdekes volt, és teljesen egyértelmû, hogy a gilisztát kivétel nélkül mindig a dévérek vették fel, míg a csontit vagy a kukoricát a bodorka. Ezért is inkább a kukoricát részesítettem elõnyben, nagyon szép bodorkák jelentkeztek.
Rég láttam ilyen szép bodrit a Balatonban
Fél 10kor kezdtem neki a horgászatnak, és rohamosan melegedett az idõ. Tudtam, hogy a déli legnagyobb meleg megkínoz majd, ezért variáltam még egy kicsit a csalikkal, kíváncsian, hogy mivel lehet még halat fogni. Mivel volt nálam mûszúnyoglárva, kipróbáltam. Nem lepõdtem meg nagyon, amikor egy gyors elhúzós kapással jelezte valaki, hogy ízletes a mûanyag piros kis vacak, egy szép dévér volt. De mivel a dévért ugyanilyen jól meg lehetett fogni a gilisztával is, ezért el is raktam a mûszúnyoglárvát. Volt nálam néhányféle pellet is, na azokra egyetlen jelentkezõ nem akadt e napon, de nem is bántam.
11 óra fele elültek kicsit a kapások, ráértem elmélkedni, milyen is ez az etetõanyag. A bekeverést tehát két részben tettem meg. Az elsõ adag vízben volt egy kis dévér aroma, ebbe ment a három csomag különbözõ Economic etetõanyag, s miután pihent egy kicsit a bekeverés után, tettem hozzá még egy kis vizet, ezzel a gombócok elég durva szemcséjûek és tapadósak lettek, de gondoltam a balatoni mohó dévéreknek ez nem gond. Ebben nem is tévedtem, biztos vagyok benne, hogy nagyon jól eltalált íze van, és kedvezõ ára miatt biztosan kedvelt lesz a hétköznapi horgászok számára. Viszont a négy órás horgászat alatt talán a felét használtam el az etetõanyagnak, annak ellenére, hogy folyamatosan etettem a kapások gyakoriságától függetlenül. A ráetetés gombócait még vízbe sem mártottam, egyáltalán nem volt szárat az etetõanyag, és nem hullott szét a gombóc, sõt morzsák sem estek le róla fenékre érkezés elõtt. Legalábbis ezt láttam a magam elõtt bedobott gombócon is.
Azonban az elmélkedésbõl hosszú 10 perc szünet után egy kapás rántott vissza a jelenbe azzal, hogy eltûnt az úszóm. Bevágás után már tudtam, hogy dévér, sajnos már nem olyan nagyok és kövérek a dévérek, mint néhány éve, viszont élvezetessé teszik a horgászatot egy olyan ember számára, aki kedveli a keszeget. Becsüljük meg, nem csak a ponty a hal !
Június végi dorozsmás dévér
A déli nap viszont nagyon tûzött, már gondolkoztam, hogy pakolni kellene, azonban ismét egy bodorka csapat jelent meg az etetésen, melyet a folyamatos etetéssel ott is tartottam, s élvezettel csúsztattam õket ki a kövek között, majd kézzel vettem ki õket, és egybõl mentek is horogszabadítás után a szákba. Csak a fotó kedvéért raktam õket szákba, s mivel elég meleg is volt, fél2ig tartottam õket szákban, készítettünk pár képet, és visszahelyeztük õket a nagy Balatonba, bízva abban, hogy jövõre is találkozok velük, vagy leszármazottaikkal.
Szép dévér - bodorka teríték jött össze a 4 órás horgászat alatt az Economic etetõanyag segítségével
A halak közül volt pár szebb is, ami rég fogtam ilyen szép bodrikat
A fotózás után visszakerültek a vízbe, nehogy bajuk legyen ebben a melegben a szák fogságában
Írta: Karácsony András / kareszoft /
Fényképezte: Karácsony András / kareszoft / és Soltész Lajos
