Versenyről-versenyre: Ohat kárászai

Eljött hát a 2016 esztendő első versenye is számomra. Hajdúsági feeder bajnokság néven indított versenysorozat immár három éve töretlen sikernek örvend. Rangos versennyé nőtte ki magát, hisz indulnak itt ranglistás versenyzők, megyei bajnokok, válogatott kerettagok, valamint a leendő nagy bajnokok és bajnokjelöltek. Már az első versenytől részt vesznek más megyék versenyzői, sőt megtisztelő módon külhonból járnak erre a versenysorozatra horgászok. Állandó teltházas versenyek, baráti hangulat és kimagasló szervezés kíséri ezt a sorozatot, amit innen is köszönünk a szervezőknek és a szponzoroknak természetesen.

Egy egy ilyen versenyre a felkészülés nem annyi, hogy előtte megkeverjük az etetőanyagokat és megnézzük a felszerelést. Többször, lehetőleg többféle időjárási körülmény között ki kell látogatni a vízre és teszt horgászatokat kell megejteni. Meg kell fejteni a víz titkait, ami néha nem is olyan egyszerű feladat. Sokszor felteszik Nekem azt a kérdést, mit jelent az edzés a horgászatban, így erre most kicsit kitérnék. Ahhoz hogy egy öt órás versenyen eredményesek legyünk, Nekünk kell lehetőleg a legtöbb halat fogni, legalábbis a saját szektorunkban (igyekezve persze az összetett eredményt is szem előtt tartani). Nem darabszámra, hanem összsúlyban. Sokszor ez nem a legnagyobb halak kifogását jelenti, hanem azokét, amelyek adott idő alatt stabilan foghatók, és öt óra után akár behozhatatlan előnyt alkothatnak a nagy halakra várókkal szemben. Tudni kell tehát, hogy milyen halból van sok a vízben. Ezt itt a korábbi információk, és az évek tapasztalata alapján a keszeg és ponty állományt jelentette. Tudni kellett stabilan keszeget fogni, nagy testű keszegeket, és közte beugró pontyokat. Így elérve a 20 kg-ot meghaladó szektor eredményeket.


Ohati edzés 2015 nyarán

 Adott volt tehát, hogy először a pontyokat kell feltérképezni, fogható-e belőlük sok. Ehhez a TopMix egy speciálisan ilyen időszakra összeállított „fokhagymás sült máj” elnevezésű etetőanyagát próbáltam. Nagyon jó tapasztalataim voltak már vele, és a kiállításokon megjelenő vásárlók visszajelzése is indokolttá tette, hogy bizalmat szavazzak neki. Több horgásztársammal együtt látogattunk ki az Ohati horgászcentrum IV-s számú verseny tavára. Ez a tó kifejezetten versenyzésre lett kialakítva. Mederviszonya egyenletes, szimmetrikus, egyenlő feltételeket biztosító minden horgász számára. Kis félszigetek törik csak meg a sík egyenes partvonalat, szám szerint 3-3 db eltolva a két partján. Ezeket az alkalmi horgászatok kedvelik, versenyeken kihagyjuk őket, úgy ülünk le a pályára. Az etetőanyag bekeverése nem kívánt sok időt, és nem is bonyolult. Mindösszesen kilónként 4,5 dl vizet igényel. Majd állni kell hagyni 15 percet, és ha szükséges tovább kell nedvesíteni ízlés szerint. A pontyok miatt főtt kender és egy kevés csemege kukorica is került még kéz alá, amit szépen csipetenként adagoltam dobások előtt az etetőanyaghoz. Nem fogom hosszúra nyújtani az elemzést, a napot mindent megpróbálva is megúsztam ponty nélkül, 12 db kárászt mérlegelve, ami alig 6 kg volt. Érdekes volt azonban, hogy bár öten edzettünk egymás mellett, mindössze egy kóbor kis ponty került partra, az is oly kicsiny, hogy a kárászok nagy része verte súlyban. Keszeg is alig került horogra, a megfogott halak 90%-a kárász volt. Közös megbeszélésen már a következő alkalmat tervezgettük, amire nem is olyan sokára került alkalom, mindösszesen egy hetet kellett rá várni.


Első alkalommal ezekből is csak pár akadt horogra

 Ahelyett hogy ez általános kárászos etetőanyagra tegyek voksot, megpróbáltam ismét egy szélsőségesebb utat követni. Míg a többiek kárászt próbáltak stabilan fogni, Én az újabb napot a keszegekre szenteltem. Egy sötét tónusú de erősen fűszeres keszeges etetőanyagot kevertem, ami még tesztelés alatt áll, mellé 2 csomag löszös agyagot. A löszös agyaghoz bőven tettem etetőszúnyogot, és folyamatosan vágtam bele a gilisztát is. Etetésnél két távolságot is megetettem bőségesen (a bekevert etetőanyag 95%-át etetésnél betettem), hogy a horgászatnál már szinte csak földes szúnyoggal horgásszak, nagyon pici kosárral, nagyon pici kajával fűszerezve. Ez a stratégia a keszeg horgászatánál nyerő szokott lenni, de a mai nap ez sem hozott olyan eredményt, ami megnyugtatott volna. Több hal akadt a horgomra, de ezek nagy része ismét kárász volt. Érdekesség képpen 98 halat fogtunk összesen, ebből volt 2 ponty, 5 keszeg, a többi kárász. Eldőlni látszott, hogy itt bizony kárászra kell horgászni. Örültem ennek a hírnek, hisz a kárász horgászata nem egyszerű, nem könnyű becsapni ezeket a gyanakvó halakat, így talán a versenytapasztalatok is adnak előnyt a megmérettetésre. Elég egy nem megfelelően választott előkevastagság, vagy egy nehezebb horog, és máris olyan érzésünk lesz, mintha a sivatagba dobálnánk.


Másodjára már rájuk készültem, de elkerültek. Vagy nem voltam elég ügyes

 Úgy hozta a sors, hogy a verseny előtti pénteken másodmagammal még ki tudtam egyszer menni. Ekkor viszont már azt az etetőanyagot hoztam magammal, amit a versenyre is szántam. Ez szintén a TopMix választékából a sötét „Ponty-kárász match” és a „Fekete bársony” keveréke. Mindenképp kellett a sötét tónus, egy kevésbé hivalkodó ízvilág, és egy olyan keverék, amivel a beugró pontyokat is meg lehet fogni. A „Fekete bársony”-ban vakon bízok. Ha egy etetőanyagot használhatnék pontyozni, ez lenne az. A kárászok is szeretik ezt a teljesen natúr jellegű etetőanyagot, de önmagában nem lenne elég a sikerhez, ehhez még kell néhány darabosabb szemcse és egy kárászoknak jobban passzoló ízvilág is. A két etetőanyaghoz nem adtam semmi aromát. Annyit próbáltam csupán, hogy az etetőanyag felét külön választottam, és keverés során túlvizeztem. Este kevertem meg, és 2 dl vízzel többet kapott az egyik vödör tartalma. Elsőre úgy láttam, hogy ebből már semmi se lesz, menthetetlenül túlvizeztem. Ám fél óra alatt már látszott, hogy tökéletes lesz reggelre. Így egyáltalán nem maradt benne semmi felszálló szem sem. Ezzel a kétféle, mégis azonos etetőanyaggal felvértezve indultam neki a napnak.


Ugyanaz, de mégis más, meglátjuk melyik válik be jobban

Az etetési stratégián is változtattam, mindösszesen 5-5 kis kosár etetőanyagot juttattam be, ami bőven belefért a 10 perces etetési időbe. Az etetést ugyanolyan távolságra, de egymástól 5-6 méterre alakítottam ki. Én lepődtem meg talán a legjobban, hogy már az első dobás halat adott. Nem volt meg az a 20 perces hatásszünet, ami a tóra jellemző etetést követően. Szép sorban jöttek a kárászok, egyik a másik után. Mire társam megfogta az első halát, már 8-at mutatott a számlálóm. Csalizást nem bonyolítottam túl. Mindössze egy csonti, vagy két pinki, esetleg ennek keveréke került az apró 16-s méretű PR333 horogra. Szeretem ezt a horgot, könnyű, öblös, jól tartja a halat.


Pici kosár, csendes horgászat. Ez is egy nagyon fontos része a kárász horgászatának

Kiválóan lehet vele csalizni még akár egy kisebb csemegét használva is. Horogelőkét sem volt szabad durvítani, 10-11 fölé nem szabad volt menni. Hossznál viszont a 75 cm-ről vissza vettem 50-re, mert sokszor volt olyan, hogy „ült” rajta a hal. Nap végére elfáradtam, végre kipecázhattam magam. A számláló szerint 67 db halat fogtam, ebből 4 keszeg sikerült és nulla ponty. Eleinte próbáltam két bottal horgászni, gondolván a korábbi tapasztalatok alapján lesz rá idő, de egy óra után annyira felpörgött, hogy ezt sürgősen be kellett fejezni. Többet ártott mint használt, sok lemaradt hal volt, mire a másik botot is kivettem, amin rendszerint szintén hal volt.


Harmadik edzésen nőtt a darabszám és az egyedsúly is

Külön számoltam a túlnedvesített etetőanyagot, de az állás nem győzött meg hogy megérje vele foglalkozni. 31-36 arányban a normál keverés adott több halat, ez szinte elenyésző különbség, lehet arra a botra jobban figyeltem párszor. Úgy gondoltam az elemzéseket követően, hogy sikerült jó taktikát felállítani a versenyre. Már csak meg kellett kötni 20-30 előkét, mert ilyen finoman horgászva nagyon sokszor kell cserélni a szereléket. A legkisebb hiba is azonnali halvesztéssel jár.


Versenyen ha a fele meglesz, már nem szerepelhetek rosszul

Eljött hát a verseny napja, már csak fortunával kellett jóba lenni, hogy bármi megtörténhessen. Ezzel Én eddig hadilábon álltam, de egyszer el fog jönni az Én időm is. Most se volt ez másképp sajnos. Sikerült a szélső, halasabb szektor belső szélére húznom. Legmesszebb a kicsit mélyebb vizet biztosító műtárgytól. Az ide sorsolt horgászok tapasztalata is erősebbé tette ezt a szektort a többinél,  ami a verseny végén be is bizonyosodott, itt volt a leg kiélezettebb küzdelem. Mikor kipakoltam a helyemre, akkor láttam meg, hogy a sorsolt hellyel szemben van a túlpart egyik félszigete, tehát a part menti nádas meghorgászása is elúszott mint lehetőség. De hát nincs rossz hely, csak rossz horgász! Ez van, ezt kell megoldani! Bíztam magamban, a kreativitásomban és a felépített taktikában. Bíztam az edzések tapasztalataiban, és hogy a halak majd kárpótolnak.


Nincs rossz sorsolás, ha az adott helyből ki tudjuk hozni a maximumot

A korábban alkalmazott minimál etetést és az egymás mellett etetett két területet alkalmaztam ismét. A vándorló kárász csapatot ha csak lehet, kétszer is állítsam meg magam előtt. Önbizalmam visszatért azonnal, mikor az első dobásra már tudatta is valami a túloldalon, hogy jó úton járok. Mire a többiek elrendezték az etetés utáni rumlit maguk körül, már a második halam is megvolt. Az első órára 10 halat mutatott már a számlálóm, ami mellett volt természetesen halvesztésem is. Tudtam, hogy egy 25-30 halas versenyen ez nagyon erős kezdés, láttam a szomszédokat, hogy tanácstalanul pillantgatnak felém. A szektorom másik végéről is biztató hírek jöttek, Kálló Kornélon kívül másnak nincs számosabb hala, termetesebb halat se fogtak még.


Csupa jó horgász üli végig a partot

Lassult kicsit a következő óra, de 16 hal még jó ütem volt, és még mindig bíztam, hogy a megnyugtató 30 hal fölé fogok kerülni. A lassulás viszont szenvedésbe csapott át. Szinte mindenhol megállt a hal, és fülledt meleg és szélcsend telepedett a vízre. A korai 25 fokos meleg se tett jót a kapásoknak, sem a túlterhelt víz. Túletették a horgászok a halakat, és alig lehetett egy egy kapást kicsikarni. Tudtam, hogy az etetést fenn kell tartani, finom falatokat otthagyni, de emellett át kell állni a kereső horgászatra is, és innen-onnan bárhonnan kell ilyen időszakban halat fogni. A negyedik órára még mindig csak 24 halnál jártam, pedig mindent elkövettem és kipróbáltam.


Terülj terülj asztalkám. Árnyékolóval és esővédővel ellátott Preston tálca

Part közeli pecát, méteres előkével lebegtetett finom falatot, rövid, szinte csak kilendítős horgászatot alig 10 méterre, nagy csali nagy horog, nagy csali kis horog, nagyon kicsi horog .. stb. Ilyenkor nem szabad rajta ülni a tanácstalanságon, próbálkozni kell, akár extrém módszerekkel is. Túlaromázott kosár, csak szúnyoggal töltött kosár, bármi ami halat adhat. Lefújásra 27 halnál állt meg a  számlálóm, ami nem adott nagy megnyugvást. A szektorom halasabb vége se muzsikált erősen, de egy horgász meg tudott fogni jó pár nagy testű, addig nem látott keszeget, így bár darabszámban elmaradt, súlyban szépen elém került.


Szép kárász, ebből nem sok kell hogy 1-2 kg hátrányt ledolgozzunk

Kornél is addig ügyeskedett ugyanott, míg 33 halig el nem verekedte magát, ez is plusz 2 kg lett hozzám képest. A dobogó harmadik foka jutott most ebben a szektorban, ami ugyan kupát ér, de a bajnokság tekintetében egy 3 pontos kezdés nem túl erős. Bajnoki babérokhoz igencsak össze kell kapni magam, és valamilyen formában el kell kapni a jelenleg még előttem álló horgászokat, de a 3 forduló nagyon sok lehetőséget tartogat még.


Szektor harmadik helyre elég teríték

Aki feladja az első akadálynál, az nem fog nyerni soha. Tanultam ebből a horgászatból és versenynapból is, és ez a legfontosabb. Felállni úgy, hogy mindig tudjuk mit tehettünk volna másképp, jobban, vagy mi kellett volna a jobb helyezéshez. A versenyzés állandó tanulás, sosincs olyan hogy már eleget tudunk. Mindenkitől és mindenhol lehet tanulni, ellesni fogásokat!

Varga János