Pontyfogó VB Franciaország, Saint Fargeau, Bourdon tó

Az idei évben Franciaország adott otthont a XVIII. Pontyfogó VB-nek. A helyszín Párizstól mintegy 150km-re délre, a Saint Fargeau falucska mellett elterülő 220 ha –os Bourdon tó volt.

Hazánkat a tavalyi pontyfogó OB első négy helyezett párosa képviselte, Gerencsér Gábor – Banka Pál, Bosnyák Tamás – Varga Tamás, Gaál Tibor – Nagy Zoltán, Honyák Gábor – Végh Robert összeállításban.
A szövetségi kapitány Papp József, helyettesek Kovács Zoltán és Manuel Ferrao, delegált Tóth Zoltán.


A Magyar Pontyfogó válogatott csapat

A verseny előtt a tavon nem tudtunk tréningezni, így a VB-re a felkészülésben négy csapattársunk és Manuel tapasztalatára tudtunk alapozni.
Gyakorlatilag két külön pályára kellett felkészülni, hiszen a tavat egy gát osztja ketté, amely magas vízállás esetén víz alatt van, de a verseny időpontjában az alacsony víz miatt teljesen elzárta egymástól a két tórészt. A helyek kiosztásában a rendezők ide tették a „C” szektort. Az „A” és „B” szektor a tó nagyobbik és lényegesen mélyebb részén kapott helyet.


A verseny helykiosztása.

A rendezők gondosan megtervezték a verseny minden porcikáját, így a helykiosztások is pontosan úgy voltak, ahogy azt a térképen bejelölték.

A helykiosztást tanulmányozva az „A” és „B” szektor viszonylag egyenletesnek látszott, 6-11 m körüli vízmélységekkel. Eltérést a helyek közt inkább a partvonal jelentős egyenetlenségében és a mederfenék összetételében láttunk. A partvonal helyenként nagy öblöket és kiugrásokat mutatott, mely a dobástávolságban jelentett sokat. A mederfenéken helyenként vastag iszap volt, melyet Manuel jól ismert.

A „C” szektor már sokkal ijesztőbb volt, hiszen a túlsópart távolsága helyenként a 80 m-t sem érte el, tehát ha valaki egy ilyen helyen nem szélső helyre ül, azt a szomszédjai könnyedén lezárhatják. Ezeken a helyeken pedig a vízmélység sem volt több 1-1,5 m-nél.

A csapat repülővel utazott, hiszen ez lényegesen olcsóbb és kevésbé fárasztó, mint végigvezetni az 1600 km-t. A felszerelést, mely közel 2 tonna volt, két kisteher autó hozta a szállásra, mely egy vízparti kemping két faházában volt. A csapat a megérkezést követően körbejárta a teljes versenypályát és alaposan megnéztük a helyeket, melyek elég messze voltak egymástól és jól megközelíthetőek voltak.
Vacsora közben aztán a térkép és a látottak alapján kielemeztük azokat. Megállapítottuk, hogy a „C” szektorban, az öbölben a sorsolás nagyon fontos lesz.

A hétfői nap a felszerelések összeállításával és a csalik szétválogatásával telt.

Kedden az első kapitányi megbeszélésen a legfontosabb információ volt, hogy a nagy induló létszám miatt, a finomszerelékes versenyekhez hasonlóan itt is bevezették a „szub-szektorokat”, vagyis a szektorokat két alszektorra osztották, így a szektorokban két első, két második - és így tovább- helyzett lesz. Ez, a pálya egyenetlensége miatt mindenképpen előnyös volt.

Felmerült a kérdés, hogy a ponty legkisebb méretét esetleg 1 kg-ra csökkentsék, de ez végül is nem lett elfogadva, így néhány további technikai dolog megbeszélése után kihúztam a szektorokat. Érdekességként említem meg, hogy Kovács Zoli megkérdezte a párosokat, ki-, melyik szektorba szeretne kerülni. Én pontosan a kívánság listát húztam ki.

Bosnyák-Varga „A”, Gerencsér-Banka „B”, Gaál-Nagy „C”. Ennél jobban egy VB nem is kezdődhetett volna.
Egy rövid csapatmegbeszélés után, most már szektor szerint válogattuk szét az etető és csali anyagokat. Ebédnél pedig még egyszer átbeszéltük kinek, mire kell készülnie.

Este a megnyitó ünnepségen vettünk részt, mely igen hangulatos volt.


A tavalyi világbajnok angol csapat.

Szerdán reggel a szektorokon belüli rajthelyeket húztam ki. Ide is felállítottunk egy listát, de a sorsolási rácsban csak két sor volt, mely igazán ideálisnak volt mindható. Az egyiket a román, a másikat a litván csapat húzta ki.
Nekünk az A1 sor jutott, mely tartalmazta az A1, B11 és C17 helyeket. Az A1 közvetlenül a gát mellett volt és lehetett volna igazán jó is. A B11 átlagos helynek ígérkezett, jó felkészültséggel jól meghorgászhatónak tűnt. Problémát a C17 jelentette, hiszen a keskeny öböl jobbról-balról jól lezárható volt, melyet szomszédjaink „becsülettel” meg is tettek.


Ítélet hirdetés


Nem kicsik a gondok. Már a versenyen vannak a fiúk.


Varga Tamás igen bizakodó volt.

A „C” szektorban a legmélyebb víz is csak 1,5 m volt és a túlpart sem volt 80 m-nél messzebb. Ezért úgy döntöttünk, hogy alapozó etetés nélkül, kis PVA-ba kötött stick mixel és kicsi pop up bojlival kezdjük a horgászatot. A sekély víz miatt indokolt volt a halk horgászat. A taktika be is vált, hiszen gyorsan jelentkezett az első, majd a második, harmadik ponty. Nem voltak nagyok, de jöttek. A szomszédjaink „állva” maradtak. Az első nap délutánja és éjszakája jó volt, vezettük a szektort, de ahogy körülöttünk bealapoztak és betették a záró etetést, megszűntek a halaink. Később próbáltunk más taktikát, de nem úszott be hozzánk hal, így a szektor szélsők és a mellettük lévők elhúztak mellettünk.


Szákolás a „C” szektorban


Egyik halunk


Berendezkedés a „B” szektorban

A „B” szektor nehezen indult. A szomszédok már 40 kilónál jártak, mikor mi a második nap reggelén az első halat fogtuk. Itt 120 m-en iszapos volt a fenék. Közelebb, 80 és 90 között találtak keményebb részt és ezért ide horgásztak Paliék. Jó döntés volt, melyet a későbbi fogások és a szektor 2. hely, öszetettben pedig a 8. hely igazolt. A szektorukban több csapat is próbálkozott a zig-rig-es módszerrel, de igazán csak a házigazdáknak működött oly annyira, hogy végezetül a másik francia páros mögött másodikként állhattak föl a dobogóra. Pali és Gábor kitartott a bojli és pellett mellett, bár rápróbáltak a zig-re is. Az utolsó éjszakának már másodikként kezdtek neki. Megígértem nekik, ha még öt pontyot fognak, reggel igazi hazai pálinkával kínálom őket. Reggel már korán jelezték, hogy ne hagyjam a szálláson az itókát, mert beszákolták az ötödik pontyot is, megőrizve ezzel szektor második helyüket.


Szákolás a „B” szektorban.


Pali és Gábor első hala.


Az „A” szektor szélén lévő gátra a rendezők felsorakoztatták a résztvevő nemzetek zászlait.

Az „A” szektor igazi mumus volt. Azt gondoltuk, hogy a gát környéke sokkal halasabb lesz, hiszen a kagylók és rákok, a pontyok táplálékai is itt tanyáznak. Azonban valami miatt ez a hely, és az egész szektor nem működött. Minden lehetséges módszert kipróbáltunk, szegényekkel már method feedert imitáló szereléket is csináltattam, de ez sem vezetett eredményre, na egy dévért sikerült fogni. Nyomasztó volt, hogy majdnem szemben a későbbi világbajnok francia páros 6-8 m-es zig riggel egymás után fogta a szebbnél-szebb pontyokat. Tamásék is próbálták, de kapásig sem jutottak el. Pedig Honyák Gabi, majd Végh Tomi is átköltöztek a franciák mögé, majd mi is átmentünk Kovács Zolival, de módszerük lényegét nem tudtuk megfejteni. Valami pellettel etettek és erre annyira odaállt a ponty, hogy előfordult, a kezükből húzta el a botot.

Végső megoldásként, és mert megígértem a tartalékoknak is, cseréltünk. Varga Tamás helyére Végh Robi állt be.


Csere után az „A” szektorban

Egy ilyen cserének sokkal inkább pszihikai jelentősége van, sem mint teljesítmény, vagy tudásbeli. Hiszen Varga Tamás is dolgozott a halért bőven és Végh Robi az ő felszerelésével, az ő etetésére horgászott, de még is. Én hiszek abban, hogy szűz kéz … Lehet, hogy csak 10 centivel dob arrébb, vagy máshogy teszi föl a csalit vagy akármi kis változás. De ez csak hit. Lehet, hogy egyszerűen csak akkor járt arra ez a ponty.


És bejött.

Az utolsó hajnalban 3 óra körül csörgött a telefonom, hogy megtört a jég. Reggel aztán kiderült, volt még egy, de az zsinórba szaladt és elment.
Ez a hal nagyon fontos volt, hiszen ez a szektor volt a leg haltalanabb. Itt egy hal is sokat jelentett és két, vagy három hal akár szektor egy is lehetett volna. Ez viszont a 6. helyet jelentette.

Honyák Gábort is becseréltem Nagy Zoli helyére, de ez a változtatás az akkor már haltalan helyen sem hozott halat.

Összesítésben az „A” szektorban 6., a „B” szektorban 2., a „C” szektorban pedig a 8. helyet, összetettben 16 ponttal pedig a 7. helyet szerezte meg a magyar csapat. Egyéniben Gerencsér Gábor és Banka Pál a 8. helyen végzett.

A házigazda francia csapat sem tudott megbirkózni a „C” szektorral, és az itteni 11. helyük a két első mellett „csak” a 4. helyre futotta, bár közel ötször annyi halat fogtak, mint a világbajnok oroszok.. A litvánok majdnem rajt-cél győzelmet arattak, hiszen szombatot a reggeli mérésnél még vezettek. Aztán az oroszok 950 gr-al megelőzték őket.
A románok kihúzták ez egyik legjobb rácsot. Mindezek mellett ügyesen megoldották a helyeket, így ők lettek a harmadikok.


A világbajnok francia páros


A világbajnok orosz csapat


A 7. helyezett magyar csapat


Minden csapat aláírta a VB zászlaján a nemzeti színeket.


A magyar csapat tagjainak aláírása a nemzeti lobogón

Úgy értékelem, a 7. hely a magyar csapat számára jelentős előrelépés. A párosok jó úton haladnak, hogy igazi csapatot alkossanak. A zig-rig-es módszer nekünk még „fekete lyuk”, hiszen itthon nem találkozunk versenyen olyan pályákkal, ahol ez a módszer működne. Erre a jövőben több figyelmet kell fordítani. A segítőkre nagy szükség van, most is jelentősen hozzájárultak a csapat eredményéhez. A magam részéről külön köszönettel tartozom Kovács Zoltánnak és Manuel Ferrao-nak.

A záróünnepségen átadták és néhány köszönő szóval átvettem a rendező országtól a FIPS zászlaját, mint a következő VB-t rendező ország képviselője.


Átvettem a FIPS zászlaját

A jövő évi VB pedig nálunk lesz, a Desedán. Van még egy évünk felkészülni rá. Sok horgászattal, gyakorlással meg kell ismernünk a vizet, hogy olyan magabiztossággal álljunk neki a világbajnokságnak, mint az idén francia csapat. Nagyon sok munka, idő, gyakorlás, lemondás, de megéri!

Papp József
Szöv.Kap.