Panel program

Emlékeztek még a 80-as 90-es évek hazai tele-regényére? Egy lakótelepi panelház lakóinak életét mutatta be hétről hétre. Megvan? Emlékeztek? Jó, mert ennek az írásnak semmi köze nem lesz hozzá. Maximum annyiban, hogy panelházak árnyékában horgásztam.

 

Akik ismernek, tudják, hogy nem vagyok egy várost kedvelő fajta. Főleg ha városi horgászatról van szó. Nekem a horgászat egyet jelent a természettel, szabadsággal. Mégis van egy-két olyan városi víz, ahová szívesen megyek. Az egyik ráadásul csak néhány km-re található a lakhelyemtől.
Már iskolás koromban is sokat hallottam a vízről, de valahogy a városi lógatás iránt már akkor sem volt bennem késztetés. Akkoriban még Lenin tavaknak hívták, amit mára Palotavárosi tavak névre magyarosítottak. A két tavat magába foglaló zöldterület Székesfehérváron, a Palotaváros városrészben található. Innen ered a neve is. Lajos cimborám, aki időközben galambdúclakó lett, ráadásul pont ebben a városrészben, sok jót mesélt a víz mostani állapotáról. Egy szónak is száz a vége, barátom meginvitált egy közös pecára. Kora tavasszal ejtettük meg, ami annyira jól sikerült, hogy be is terveztem a következőt. Egyre csak tologattam a dátumot, mert mindig volt valami más, amíg nyár nem lett. Most vagy soha!
Azok közé a horgászok közé tartozom, akiknek nem remeg a kezük a 10+-os halak után, pedig sok nagytestű hal lakja a vizet. Számomra mindegy, hogy milyen hal – persze a törpeharcsa ez alól kivétel – veszi fel a horgomat, csak eredményesen töltsem el az időt a parton. Jobban szeretem, ha többféle hal színesíti a „zsákmányomat”, az etetőanyagot is ennek megfelelően szoktam kiválasztani vagy összeállítani. Nyughatatlanságomból, kíváncsiságomból vagy talán inkább a türelmetlenségemből kifolyólag sokat kísérletezek ezzel-azzal. Így voltam ezzel a mostani horgászaton is. Olyan etetőanyag receptet szerettem volna összeállítani erre a vízre is, amiben mindenféle hal megtalálja a számára ízletes falatokat. A tóban sok keszeg, kárász és ponty éli mindennapjait, így mindegyikhez igyekeztem alkalmazkodni.
1 zacskó Winner Dévér
0,5 zacskó Gold paszta
Napi ajánlat
Ha keszegezéshez halas etetőanyagot keverek, mindig a Winner Dévért választom alapnak. Mivel nem rendelkezik hozzáadott aromával, jól keverhető más etetőanyaggal is. Régebben, különböző pellet őrlemények, hallisztek hozzákeverésével kísérleteztem, de amióta megalkotásra került az Allround nincs szükség kutyulgatásra! Jó párost alkotnak együtt, mert mindkettő finom szemcsézetű és gyorsan bontó etetőanyag, ráadásul jól aromásíthatóak. Ezalatt azt értem, hogy akár édes, akár fűszeres aromát teszünk hozzá, nem rúgunk öngólt. A paszta hozzákeverésének ötletét a gyerekkoromban oly sok halat adó paprikáskenyér emléke adta. Ha megkóstoljátok, egy kellemesen csípős, paprikás ízt fogtok érezni, ami külön-külön is keverhető a két etetőanyaggal.
3 különböző íz és ...
... mégis passzol 
Nyári hónapokban, amikor már szinte kisül a békák szeme, előszeretettel csalizok keszegre is halibut pellettel vagy halibut olajba áztatott pelletekkel. Horgászat előtt egy-két órával beáztatom a pelletszemeket, amit azok fokozatosan és látványosan engednek majd ki magukból. Fontos, hogy a halibut olaj nem lazítja meg a pellet szerkezetét, mint a legtöbb aroma! Így, ha a horgászat végén marad beáztatott pelletünk, eltehetjük azokat egy következő alkalomra, anélkül, hogy szétoldódnának. Mivel nagyon tömény cuccról beszélünk, ha etetőanyaghoz keverjük figyelni kell az adagolásra, mert ha eltúlozzuk, elnyomja a többi összetevő ízét-illatát.
Mehet hozzá az olaj
Ha folyadék aromát használok, azt minden esetben a bekeveréshez használt vízhez öntöm. Az olajt viszont az etetőanyaghoz keverem egyből. Ennek előnye, hogy az etetőanyag bontása közben apró olajcseppeket engednek ki magukból a szemcsék, amik kissé „megfestik” a vizet. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor motorolajt cseppentünk egy pohár vízbe. Az olaj hozzáadása után alaposan elkeverem és pihentetem egy ideig. Talán itt még fontosabb az alapos keverés, mint a víz esetében.
Alaposan keverjük össze...
És itt jön a másik érdekes dolog. Mivel az olaj az etetőanyagszemcsék belsejébe kerül, a külső felület csak annyi vizet tud felvenni, amennyi a tapadáshoz éppen szükséges. Egy puha, selymes tapintású, gyorsan bontó anyagot kaptunk. Ez garantáltan pillanatok alatt kioldódik a kosárból. Mélyebb vizeken ez hátrány lehet, de néhány erősebb nyomással orvosolható a hiba. Ha az olajjal való első keverési fázist odafigyeléssel végeztük, egyáltalán nem csomósodik a keverék a víz hozzáadásakor. Nem szükséges a rostálás. Egy hátránya van ennek a keveréknek, mégpedig az, hogy horgászat után nem célszerű nyilvános helyre menni. Lenne helyünk, ha értitek, mire gondolok.
... és nem lesz szükség rostálásra.
A horgászat megkezdése előtt még kevertem némi K2-es pelletet az etetőanyaghoz, hogy legyen darabosabb falat is a menüben. Két bottal terveztem a horgászatot. A már felszerelt botot gyorsan beélesítettem, mert már lassan delet ütöttek a város harangjai, ideje volt elkezdeni a horgászatot. Amíg a másik szerelékem összeállításával babráltam, el is húzta valami a csalimat. Némi tusa után merítőbe is került az első uszonyos, ami ráadásul ponty volt. Keszegek kapásaira számítottam az elején, de soha rosszabb kezdést! A kosztos visszaengedését követően, jóformán még a zsinórt se tudtam megfeszíteni, jött a következő, azután meg az azt követő. Nem szeretem az ilyen gyors kezdéseket, mert sokszor nagy lyuk követi az első órát. Jobban szeretem, amikor folyamatosan épül fel a horgászat üteme, és folyamatosan van kapás.
Gyorsan megjött az első panelponty
Valaki ismét dolgozik odalent a panelprogramon
Lassan átúszik a küszöbön
Már találkozott horoggal
Mérete ellenére jól küzdött
Némi késlekedés után sikerült összeállítani a másik szerelésemet is. Néhány barátom, akik itt helyi erőknek számítanak, azt mondták, hogy sok lesz a két bot, ha igazán beindul a dolog. Hát, majd kiderül a nap végén, hogy sok vagy kevés lesz-e az a két pálca! 5 kosárnyi alapozás után ezzel a bottal is elkezdtem a horgászatot. Az egyik szereléssel az etetésen, míg a másikkal a beljebbről érkező éhes szájúakat terveztem feltartóztatni.
Kilövésre kész
A két szerelék lényegesen különbözött egymástól. Az egyik egy hagyományos bordás kosárból állt, amit talán nem szükséges bemutatni. A másikat egy Korum Running Rig Kit-ből állítottam össze. Ez egy szabadon csúszó szerelék a javából! A nagy zsinórvezető szemnek köszönhetően a vastag zsinórok is ellenállás nélkül szaladnak át rajta. Nem egy finom keszegezéshez való holmi, de nem is az volt a célom vele.
A dobozban 4 db szerelék található
A 4 szerelék 4 eleme
A gubancgátló
Szabadon csúszik
Annyi változtatást hajtottam végre a doboz tartalmán, hogy a forgó helyett egy Fox Kwik Change forgót kötöttem a főzsinórra, ami lényegesen megkönnyíti és meggyorsítja az előkecserét. Amikor először használtam ezt a szereléket, nem voltam túl elégedett vele, de később kiderült, hogy nem a kit-ben van a hiba. Gumikúp és a gubancgátló ellenére is több gubancom volt. Vagy dobáskor, vagy kitekeréskor tekeredett fel az előke a főzsinórra. Kezdtem elveszteni a bizalmamat a szerelékkel szemben, ami lássuk be nem egy szerencsés dolog. Nem egy felemelő érzés úgy ülni a bot mögött, hogy azon gondolkozunk, vajon jó pozícióban van-e a felcsalizott horgunk. A hibát az előkezsinór lágysága okozta. Tapasztalataim szerint a merevebb előkékkel gond nélkül használható.
Minden a helyén
Beélesítve
Az etetésemre két óra elteltével ponty még nem jelentkezett, de jól elszórakoztam a dévérekkel is. Érdekes volt, hogy az etetés pontos meghorgászása nem, míg a vaktában bedobott szerelék adott pontyot. A kezdetben hiányolt dévérek bepótolták a lemaradásukat, mert egymás után csusszantak a merítőmbe, ami nem rájuk volt méretezve, így kissé elvesztek benne.
Nem egy szúnyoglárvás szerelék
A merítő nem éppen őrá volt méretezve
Gazdaságos csali
Csalikról még nem esett szó. Nem bonyolítottam túl a dolgot Method és fúrt pelletekkel terveztem megoldani a csalizást. Hoztam ugyan magammal csontit, de ahogyan elhoztam, úgy haza is vittem. Ezekről a pelletekről úgy gondolom felesleges bármit is írni. Fel kell szúrni a tüskére, vagy bele kell bújtatni a karikába és fogni kell vele a halat. Ennyi! Minden pellettel fogtam ugyan halat, de kettőt kiemelnék közülük. Ez a kettő nem más, mint az Édes fűszer és a Fehér hal. Nagyon gazdaságos csalik a method pelletek, mert többet is meg lehet vele fogni, ha nem veri le a hal. Én például keszegezésnél a fogás után megtörölgetem, hogy a dévérnyálka ne maradjon rajta, és már repül is vissza a halak közé. Az egyik szerelékemen kizárólag fúrt 12 mm-es halibut pellettel csaliztam, amit Korum Quickstops-al ütköztettem meg, míg a másikon a Method pelleteket egy szilikon gyűrűvel ellátott Korum horgon kínáltam fel.
A doboz tartalma örök élet plusz egy nap
Ezt a horgot ugyan a pellet nem tudja megemelni, de a napi tapasztalat azt mutatta, hogy most nincs szükség a pellet lebegőképességére. Az illat pont elegendő volt, hogy felkeltse a halak érdeklődését, és határozott spiccmozgással adják tudtomra, hogy jó csalit tettem a horogra. Csalizás előtt vízbe szoktam mártani a pelletet, hogy könnyebben belecsússzon a szilikon gyűrűbe.
Nem csak a hal száját kíméli,
de a horogszabadítás is könnyebb,
ha szakáll nélküli horgot használunk
Horgászatra szánt idő felénél némi zavar keletkezett az erőben. Lett egy lyuk a kapások között, ami szerencsére nem tartott sokáig. Némi ráetetéssel sikerült orvosolni a problémát és ott folytathattam, ahol abbahagytam.
Rövid kapásszünet.
Dévéreknek igen csak bejövős lett ez a kaja, mert kézbe véve őkelméket, folyt belőlük a koszt. Hol az egyik, hol a másik boton volt érdeklődő. Annyi időt mindig hagytak, hogy beélesítsem az éppen halat adó szereléket. Ritkán horgászom két bottal, mert ha megy a hal, az egyik biztosan útban van. Most kényelmesen megoldható volt a helyzet, de sokszor eredményesebb, ha egy botra koncentrálunk.
2. félidő első hala
Be sem fér a szájába
Sokadik
Ízlett az Édes Fűszer
Délután négy körül aztán felpörögtek az események. Olyan ütemben kezdtek enni, mit enni, zabálni a dévérek, hogy valóban sok volt a két bot. Bíztam azért benne, hogy egy-két ponty még tiszteletét teszi a merítőmben. Gondolhattam volna erre előbb is, mert abban a pillanatban valaki derékba hajtotta a botomat. Komoly súlyt nem éreztem, de fürgén rótta a köröket a víz alatti harcos. Nem szoktam erőből húzni a halat, így is soknak már szélesebbre szabott a szája, mint ahogyan azt az anyatermészet megteremtette. Mivel ebből a tóból ritkán visznek el halat, így a kisebb példányok is gyakrabban találkoznak horoggal. És azért lássuk be, még sokan használnak húskampó méretű horgokat, amik nem igazán kímélik a hal száját.
Városi egyenponty
Dévéreket később a pontyok parkoló pályára tették, de soha rosszabbat. Ugyan, csak amolyan egyívásúak jöttek, de engem ez egy cseppet sem zavart. Kellő bizonyítékkal támasztották alá, hogy a mára kevert koszt az itteni halak ízlésének is megfelel. A bajszosok nem hagytak unatkozni, de nem is azért jöttem, hogy a ládámon ücsörögjek tétlenül.
A pillanat, amiért horgászunk
Barátaimnak némiképpen igaza lett, hogy sok lesz a két bot, ha beindul a dolog.  Volt egy jó óra mikor az egyik botot pihentetni is kellett a kapások száma miatt. Na meg azért is, mert idő előtte elfogyott volna az etetőanyagom. Tartalékot meg nem vittem magammal, mert volt így is elég cipelnivaló. Késő délutánra az addig is fújó szél némiképp felerősödött, ami még dobott a halak amúgy sem lagymatag étvágyán. Innentől aztán tényleg csak botkapkodás volt. Sok hal le is maradt a sztárfotóról, mert Öcsinek is döntenie kellett, hogy a fényképezőgépet vagy a derékba hajló botját válassza. Ilyenkor aztán repül az idő! Bezzeg a kapástalan percek-órák éveknek tűnnek, olyan lassan telnek el.  
Munka van
Panelpáros
Közeledett a nap vége, de nem amiatt mert napnyugta lett, vagy mert eddig terveztük, hanem egyszerűen elfogyott az etetőanyag. Kissé alulméreteztem a mennyiséget ma. Az üres vödreinket nézve, egyhangúlag megszavaztuk, hogy itt a vége mára. Jó volt, elég is volt. A paneltó öregjei elkerültek ugyan, de az ifjabb lakók is jól elszórakoztattak. Összességében minden úgy alakult, ahogyan elterveztem, de az „előítéleteim” a városi horgászattal kapcsolatban nem változtak. Talán majd egyszer, ki tudja…
 
Top Mix: Kompromisszumok nélkül!
 
Írta: Dávid Szabolcs
Fotó: Decsi István