Kedvenc horgászvizeim II. Duna , dunai amurok

Dunai amurok. Sokaknak szinte elképzelhetetlen, hogy egyáltalában vannak ebben a csodaszép folyamban ilyen nevû halak. Ezekkel a halakkal kapcsolatban csaknem mindenkinek a tavakba telepített növényevõk jutnak eszébe. Pedig itt is lehet találni belõlük szép számmal és meglehetõsen kiadós méretben. Megjegyzem, hogy több ízben is jártam õshazájukban, ahol bizony a folyókban voltak õshonosak és onnét kerültek át a tógazdaságokba, tisztítani a növényektõl a tavakat, majd onnét kerültek át a mi tavainkba is és onnét a természetes vizeinkbe, köztük folyóinkba is. Véleményem szerint, de ez csak saját véleményem, folyóinkban, szaporodnak is, legalább is azokban az években, amikor az idõjárás ezt számukra lehetõvé teszi.

A virradat elsõ fényei már csónakomban, a vízen érnek, hiszen ilyenkor lehet meglátni, hogy merre tartózkodnak a halak, mert ilyenkor ugrásaikkal, forgásaikkal elárulják magukat. Célom a két napja erjesztett kukoricával etetett helyem, ahol remélhetõleg az amurok már türelmetlenül várják újabb adag kukoricájukat, mely közé majd becsempészem a szilikon elõkére felfûzött öt szem keménykukoricámat is, remélve, hogy a nagyobb falat felkelti érdeklõdésüket.

 

A folyam a hajnal elsõ fényeiben

 

Helyem kiválasztásánál szempont volt az agyagos part és viszonylag közel a parthoz egy azzal párhuzamos markáns törés a maga 3,5 m körüli vízmélységével és közepes erõsségû áramlással. Ezt radarral pontosan be lehet mérni és utána, kiválasztva egy parti támpontot már radar nélkül is centire be tudok állni az etetésre. A helyet természetesen ki is lehet bójázni, ami azonban nem célszerû, hiszen az éjszakai orvhalászok elõszeretettel fogják lehúzni a halat etetésünkrõl.

Etetéshez áztatott kukoricát és az ízhatás fokozásához a tejsavas erjesztésû kukoricát, búzát és mag-mixet használom, hiszen ezeket az amur különösen kedveli és intenzív illata messzirõl az etetéshez csalogatja õket.

 

Az amur ?coctail" a csónak fenékdeszkáján, mixelés elõtt -
?-         és mixelés közben
Még nyerõbb lesz a keverék, ha egy kis Amur mix-et is adok hozzá a kovászolt fajtából.

Etetéshez nagy mennyiség kell, alkalmanként akár 15 kg is, mert az amurok rendkívüli mennyiséget képesek felszippantani. Ha odaáll egy kisebb amur csorda, képesek a teljes mennyiséget igen rövid idõ alatt eltûntetni, majd õk maguk is eltûnnek, mivel már nincs ott semmi keresnivalójuk sem. Ezt a nagy mennyiséget hidalom át az áztatott kukoricával, hiszen az lényegesen olcsóbbá teszi az etetést. A tejsavas erjesztésû magokkal pedig felturbózom az anyagot.

Az etetéshez egy saját elgondolás alapján készített etetõhengert használok, mellyel közvetlenül a fenékre juttatom a magokat, így azokat a sodrás csak alig sodorja odébb.

 

Az etetõhenger töltés közben
Az etetõhenger lezárva, vízbeeresztésre várva.

A hengert a rúdnál fogva egy kötéllel engedem le. A rúd aljára egy tárcsa van hegesztve, mely a szürke színû palástot tartja. A fenékre érve a másik kötéllel megemelem a palástot, így a magok kifolynak a hengerbõl. A felsõ tárcsa nem engedi a magokat a vízbeeresztés közben kijönni, a fenékre érve viszont a rúdon lefelé csúszva kinyomja azokat a hengerbõl. Kezdetnek négy henger anyag megy a vízbe, pontosabban a fenékre. Ezután összeszereltem feeder botjaimat. A felszerelés egyszerû, 3.60 m-es T-REX Carp Feeder botok, 0,25 zsinór, Asterx 4000 orsó, 40 gr-os rúdólom, 4-es méretû pontyozó horog. Az ólom a horog fölött 60 cm-re a fõzsinórra szerelve, ügyelve arra, hogy a fõzsinóron a horogkötésen kívül más kötés ne legyen.

Csaliként öt szem erjesztett kukorica kerül az egyik bot horgára, a másikra a hínár-sás ízesítésû amuros üveges kukoricából kerül hasonló mennyiség.

Az elsõ kapásra viszonylag sokat, közel egy órát kellett várnom. Eddig tartott, míg az amurok az etetéshez értek. A kapások egyébként egyszerûek, egy mozdítás után belehúzza a botspiccet a vízbe.

A fárasztáshoz elengedtem a csónakot, hiszen a vékony zsinórral a folyásban a halat nem tudom a csónak mellé húzni, meg az etetést sem akartam felkavarni.

 

Az elsõ egy 5 kiló körüli ?óvodás", szinte ?liliom tiprás" egy ilyen kis példány.

A következõ kapás már hamarabb jött, ahogy visszaálltam és bedobtam a botokat, szinte elhelyezkedni sem volt idõm és indult a bot.

 

Ez már egy kicsit mutatósabb a maga 8-9 kg körüli súlyával.

Ezután némi ?pauza" következett, egészen addig, amíg be nem raktam két henger ?kapásfokozót". Tíz perc sem kellett és ment a ?hinaras" pecám. A hal lehúzott vagy 50 métert, mire kitekertem a másik pecát és elengedtem a csónakot. Ezután jólesõ fárasztás és szákolás következett.

 

A 14-15 kg körüli amur volt a nap hala.

Még egyszer visszamentem a helyre és beszórtam a maradék kukoricát majd haza indultam, várt rám a munka.

A másnapi borongós reggel azonban ismét a vízen talált, hiszen egy etetést nem lehet csak úgy otthagyni.

 

Az etetõanyag ugyan az, ami eddig is, áztatott és erjesztett kukorica, búza, mag-mix.

Ez a nap azonban nem adta azt, amire számítottam, amurokat számolatlanul. Már-már azon gondolkodtam, hogy abbahagyom és hazamegyek. Jött az utolsó bedobás szindróma. Ahogy ez meg volt, éppen elhelyeztem a botokat, mikor csörgött a telefonom, a nejem keresett. Felvettem, de abban a pillanatban elindult a baloldali botom. A végét éppen el tudtam kapni. Közöltem Õ-nagyságával, hogy halam van, a családi megbeszélés csúszik és már dobtam is a vödörbe a készüléket. Másik bot be, csónak el, közel 15 perces fárasztás. A végeredmény 23,50 kg-os amur. Nem részletezem örömömet, hiszen ez eddigi legnagyobb amurom volt. Egészen másnapig.

A reggel ismét a vízen talált, mégpedig egy erõsen áradó Dunán. Az idõ is erõsen esõre hajlott, sõt esni is kezdett. A botom 7 óra körül bólintott be. Legalább 70 métert száguldott el az amur, mire beszedtem a másik cájgot és elengedtem a csónakot.

 

A hal még messze van, de igen jól ?dolgozik"
Aztán az elsõ fordulásnál, úgy tíz perc múlva pillantom meg elõször a körvonalait.
De visszakéri a bot spiccet a vízbe még jónéhányszor.
Itt már látszik, hogy nem ?piskóta" az ellenfél. Még a nap is kisütött egy pillanatra.

A képeket egyébként egy kézzel fárasztva, másik kézzel fényképezve készítettem. Csináltam vagy harminc fotót, de csak néhány lett használható.

 

Közel 20 perc után jutottunk el idáig.
A csónakom alja 120 cm széles.

Mivel egyedül nem tudtam magamat ekkora hallal lefényképezni, levittem azt a kikötõbe, ahol egy sporit kértem meg a mûveletre. Hát lehetett volna jobb is. 

 

Az amur hivatalos súlya 25 860 gr, amely eddigi rekordom.
 .
.
.
.
  
Az etetés hatodik napjára már olyan magas lett a víz, hogy a parti homok sem látszik.

Azért még egyszer ráültem az etetésre, de a víz már annyit áradt, hogy nem lehetett etetni sem az erõs sodrás miatt, amely elvitte az eddigi etetést és vele együtt az amurokat is.