Ukrajna és Prylbchi a verseny szervezők szerint sem gyereknek való vidék, itt elválik, ki a legény a gáton.  Soha sem jártunk még itt, így eleve nagy kihívásnak tekintettük. Számtalan megválaszolandó kérdés motoszkált bennünk indulás előtt, rengeteg megoldandó feladat várt ránk, igyekeztünk felkészülni mindenre. 2017.09.29 napon útnak indultunk hát, hogy legyűrve Ukrajna úttalan útjait megmérettessük magunkat Ukrán horgásztársakkal.

EVA azaz Etilén-vinil-acetát. Anyaga tiszta és csillogó, ellenáll a fáradás okozta repedésnek, UV sugaraknak, valamint nagyon jó vizálló képességekkel rendelkezik. Gyártanak belőle többek között csizmákat, cipőket, ernyőket, ponyvákat, és a horgászok legnagyobb megelégedésére természetesen táskákat. Lássuk mit is találunk ezekből a TopMix kínálatában.

 

2017. július 15-16-án kerül megrendezésre az I. TOP MIX – PRESTON Method Feeder Kupa. A rendezvénynek a Nagybajom és Vidéke HE, Ötös-Hárs Víztározó Horgásztava ad otthont.

A verseny időpontja: 2017. július 15-16.

Nevezési határidő: 2017.július 12.

Lassan könyveket lehetne írni a horgász versenyekre történő felkészülésről, helyszínekről, ott található halfaunákról és az alkalmazott módszerekről. Ha valaki veszi a fáradtságot és ezt megírja, biztos sokan elolvassák, de sajnos nem lesz örök érvényű, hisz évről évre, akár napról napra is más lehet egy-egy vízterület.

Az idei évben 16. alkalommal rendezzük meg a TOP MIX Kupa Nyílt Egyéni Horgászversenyt, amely egyben MOHOSZ Úszós ranglista verseny is. A verseny helyszíne ebben az évben is a Nyugati-Övcsatorna (Balatonmáriai-árok) Balatonújlak melletti szakasza lesz. A szép környezetben lévő, halban gazdag csatorna egyenletes feltételeket, meglehetősen sok halat és jó, kényelmes körülményeket biztosít a versenyzők részére.

IV.TOP MIX – PRESTON Feeder kupa 2017, Balatonújlak

2017. április 29-30-án kerül megrendezésre a IV. TOP MIX – PRESTON Feeder Kupa, mely egyben MOHOSZ feeder ranglista verseny 2. fordulója is. A rendezvénynek a Nyugati-övcsatorna balatonújlaki szakasza ad otthont.

Ha rövid idő alatt sok halat akarunk fogni és ehhez a lehető legkevesebb etetőanyagot akarjuk felhasználni, akkor nagy hangsúlyt kell fektetni a pontosságra, a pontos horgászatra. A legprecízebb horgászatot rakósbot használatával tudjuk megvalósítani, de itt a meghorgászható távolság igen csak szűkre szabott. Szerintem a pontosság tekintetében a rakósbotot mindenképpen a feeder követi, ha azt ténylegesen is arra törekedve csináljuk.

A túrából hátra lévő napokat pergetéssel és harcsázással töltöttük. Az arapaimák mellé jó lett volna még egy-egy szebb harcsát is letartóztatni, sőt ha választani lehetett volna én lau-lau-t szerettem volna fogni. Mindegyikőnknek volt már nagy hala, így aztán nagyon nem is törtük magunkat. Most már a környezet is jobban foglalkoztatott.

Este sokáig beszéltünk és értékeltük az első nap tapasztalatait. Egyértelmű volt, hogy pergetni az a felszerelés amit itthonról vittünk, tökéletesen megfelelt úgy a halak, mint a csalik méretét tekintve. A 1-4 kilós halakhoz ott sem kellett más cucc, mint itthon a hasonló méretűekhez. Azonban pergetéshez a piranha-k miatt a fém előke mindenképpen indokolt volt. Én próbáltam fluorocarbon előkével, de a második wobbler elvesztése észhez térített és attól kezdve már csak wolfram előkével pergettem. Ezt is gyakran sértette meg a piranha-k foga, ezért napjában többször is cserélni kellett. A 0,13-0,15 főzsinór is elegendőnek bizonyult.

A harcsánál azonban, kellő információ hiányában, rá kellet jönnünk, hogy a 35 kilós fonott zsinór ugyan elég lenne, de a fenéken lévő sziklák miatt karcsúnak tűnt. A megakasztott halak menekülés közben neki dörgölték a zsinórt és az elcsiszolódott. Jó lett volna 2 mm körüli átmérőjű zsinór.

2017 évben 33 termékcsoport fejlesztéssel és 112 új termékkel jelenünk meg a horgászok előtt, mely kimagaslónak számít még olyan innovatív cég életében is, mint a TopMix. Ezen termékek nagy része a method feeder horgászok igényei alapján lettek összeállítva, hisz vásárlói vélemények alapján ebben vagyunk a legerősebbek. Minőségi, de mégis pénztárca barát megoldásokkal igyekeztünk megfelelni az elvárásoknak! 

 

A Navintól és a magunk feje után összeállított felszerelés nagyjából egybe vágott. Mindegyikünk 3-3 botot hozott magával. Egy könnyű 2,10 m (10-40g) és egy közepes 2,40m (20-60g) pergető és egy 2,40m-es harcsázó botot. A pergető botokat a javasolt csalik mérete és típusa alapján választottuk. A harcsázó botnál igazából az erő és a rugalmasság volt a szempont, ezért saját márkájú Power Catfish 2,40m botjainkat vittük, amelyek igazán jó választásnak bizonyultak.

A csali arzenál elég nagyra sikeredett, hiszen ahol csak a dél-amerikai horgászatoknak utána olvastunk, vagy megnéztünk egy videót, szinte mindenhol másfajta csalira esküdtek. Ezért aztán beszereztünk minden számba jöhető csaliból (woblerből) és bucktail jigből legalább 3 darabot.

A sügér nem tudott olyat kérni, amiből legalább 3 darab ne lett volna!

Az igazi program, amiért odautaztunk, a reggeli keléssel kezdődött. Gyors zuhany, majd indulás a szálloda portájára, ahol Rajesh várt bennünket. Reggelihez túl korán volt (a szállodának) ezért azt későbbre hagytuk. Bár a tegnapi érkezésünk után feltálalt késői reggeli nem igazán dobott föl, különös tekintettel az elénk tálalt marhapörkölt szerű húsétre. Így aztán maradt a már jól bevált meleg tea és lekváros kenyér.

Zoli is hozzám hasonlóan választott, Tibi viszont belekóstolt a pörköltbe. Valószínű jól választottam, hogy nem azt választottam, mert az arca nem volt meggyőző, amikor a szájába vette a falatot. Később hoztak omlettet, ami már ízlett neki.

Hajnali kelés után a szálloda kisbusza kivitt bennünket a repülőtérre és a sofőr átadta a reggeli csomagot és jó utat kívánt. 06:10-kor indult a gép, így egy kicsit körülnéztünk a reptéren. Igazából kicsi légi kikötő, néhány nemzetközi járattal, azok is főleg Amerikából.



 

A repülőtérre kértük a szálloda buszát, mert információink alapján Trinidad sem a jó közbiztonságáról híres. Telefonunk után nemsokára megérkezett a szálloda mikrobusza és a tényleg közeli szállodába vitt bennünket. A késő éjszaka ellenére kedvesen fogadtak bennünket, sört és üdítőt kínáltak és megígérték, hogy segítenek elintézni a poggyászainkat is.

A világon minden földrésznek megvannak a legnagyobb halai. Európában és Ázsiában a harcsa, (fogtam 78 kilósat). Dél-Kelet Ázsiában a mekongi harcsa (fogtam több 30-60 kilós példányt), az édesvízi rája (fogtam 2 méternél nagyobb átmérőjűt) és a sziámi óriás ponty (fogtam 25 kilósat). Ausztráliában nincsenek nagytestű halak. Észak-Amerikában a fehér tok (fogtam 252 cm-es példányt). Dél-Amerikában pedig az arapaima (eddig ez nem sikerült. Ez volt egyik indítéka ennek a horgász kirándulásnak.

 Iskolás koromban sokat olvastam, szerettem a vadász írókat, mint Kittenbergert, Széchenyit és a talán kevésbé neves Molnár Gábort, aki az Amazonas egyik mellékfolyója, a Tapajos menti Ford gumiültetvényeken dolgozott és szabad idejében vadászott és gyűjtött részben saját megélhetése, részben pedig a Magyar Természettudományi Múzeum számára. Írásai olyan élmény dúsak és érdekesek voltak, hogy elhatároztam, ha tehetem, elutazok az Amazonas dzsungeljeibe, mert azt csak az tudja elképzelni, aki látta. De természetesen nem vadászni, hanem horgászni, mert egy arapaimát nekem is fognom kell. Ez volt a második indítáka ennek a túrának.

 A harmadik pedig, hogy most voltam 60 éves és ezt a „neves” dátumot szerettem volna horgászbottal és annak a végén egy arapaimával ünnepelni és a tavaly megszerzett feeder magyar bajnoki cím mellé, „habként a tortán” még ezt is odatenni.