Az idei tél elég kegyes volt hozzánk, legalább is eddig. Havat még nem láttunk, igazi hideg sem volt, pedig már elmúlt karácsony, sőt, két nap múlva Szilveszter lesz.
Hirtelen felindulásból felhívtam Miklós barátomat, hogy a pesti ember holnapra is elég jó időt mond, sőt információim is vannak a csatornáról, menjünk el horgászni. Rövid egyeztetés után megbeszéltük az indulást, másnap reggel fölvettem és irány a csatorna.
Út közben akartam napijegyet venni, mert több horgászbolt előtt vezet az út, de nem kis meglepetésemre, nem kaptam. A forgalmazóknak még karácsony előtt le kellett adniuk az elszámolást a Zrt-nek, így napijegyet csak Siófokon, a cég székházában lehetett vásárolni.

Sok éve vágyom már egy olyan etetőanyagra, ami az én kezemhez van igazítva, az én versenyzésem etetőanyaga. Mindig jöttek új és újabb gondolatok, de mire megfogalmazódott volna bennem, Jóska a maga rutinjával, rendre megelőzött, és elkészítette a kaját. Így volt ez az Xtasy Bream-mel, vagy a Dévér Winnerrel is, melyek ”fegyvertáram” állandó elemeivé váltak.
Mire szavakba foglaltam volna a vágyaimat, hogy egy piskótás, édes, fluomorzsás etetőanyagnak örülnék, megérkezett az Xtasy Bream. Később, amikor egy semleges ízű apró szemcséjű etetőanyagot vágytam, jött a Dévér Winner. Pedig, még ki sem mondtam elképzelésemet.

Nyáron, amikor már nagy melegek vannak és kényelmetlen a napon ülve horgászni, igen kellemes az éjszakai horgászat. Ennek varázsa van. Bizonyára sokan horgásznak éjszaka és igazat adnak nekem ebben. Így van ez a rakósbotos horgászatnál is. Nyáron imádom ezt a műfajt éjszaka csinálni.
Igaz, meg kell teremteni a feltételeit, hogy igazán élvezhető legyen és ne csak a bosszúság jusson belőle.
Erről igazi bemutató még soha sem készült, bár ezt megértem, hiszen éjszakai filmezéshez nem kis felszerelés és olyan helyszín is kell, ahol villany is van. Meg persze bátorság, mert be kell vállalni, hogy a villanyfényes forgatásnál a halak hogyan fognak viselkedni. Lehet, hogy olyan mértékben zavarja őket, hogy messzire elkerülik a forgatás helyszínét.
Mindezt felmérve döntöttem úgy, hogy felvállalva az esetleges haltalanságot és ezzel a kudarcot, megpróbálom bemutatni az éjszakai rakósbotos horgászatot, és csalinak a jövő évi új termékünket a rakósbotos pasztát fogom használni.

Simontornya kis város Tolna megyében, a Sió csatorna partján. Sokan csak a középkori váráról ismerik. Azonban van egy másik nevezetessége is, a 61-e út mellett található, rekordpontyairól nevezetes Hegyi-tó.
2012 évi új termékeimet tesztelem és ezekhez a teszt horgászatokhoz keresek új, számomra ismeretlen vizeket. Így jutottam el a tóhoz.
Előzetes egyeztetést követően, egy vasárnapot töltöttem a tó partján új csalijaimmal, a rakósbotos horgászathoz készített pasztáimmal. Ezek a csalik már több esetben is bizonyították fogósságukat, de ilyenkor mindig új és új vizeken próbálom ki azokat, hogy a legtökéletesebb formában, a legtöbb tapasztalattal jussanak el jövőre a horgászokhoz. Mert a horgászok majd kérdezni fognak, nekem pedig válaszolnom kell. Ez pedig sok tapasztalat híján nem lehetséges.

Egy üzleti partnerem mondta egyszer, mikor az aromákról beszélgettünk, hogy egyfajta aromán belül is lehet nagyon sok, és nagyon sok jó is de az, amelyikre a két újaddal csettintesz, és azt mondod: „Ez igen!”, az csak egy.
Így voltam eddig a match orsókkal is. Nagyon sokfajtát próbáltam és most is a legjobbakkal horgászom, de mindegyikből, ahogy a mostaniakból is, hiányzott az a csettintés. Mert nézzük a Stella 4000 FW orsóimat. Tökéletes zsinórszedés, futás, kis súly, elég gyors, de a dobja lehetne egy kicsit nagyobb átmérőjű. Vagy ott vannak a Team Daiwa orsóim. Szép futás, tökéletes zsinór profil, hibátlan fék, de lehetne egy picit könnyebb és nagyobb dobátmérőjű.
Nem értem a gyártókat, pedig a versenyhorgászok biztosan felvetik a nagyobb dobátmérő problémáját, miért nem foglalkoznak vele. Pl. egy Twin Power 4000 elsőfékes orsó nagyobb dobátmérővel tökéletes lehetne.