A jég nehezen vonult le a Dunáról, így csak február vége felé lehetett vízre menni. A mai napra napsütést és az évszakhoz képest meleg időt jósoltak. Óvatosan bánok az időjóslatokkal, mert a valószínűségük 50%. Vagy bejön, vagy nem. Vagy süt a nap, vagy nem. Ezért reggel nem is indultam túl korán, megvártam amíg saját szememmel is meggyőződhetek a jósolt napsütés valódiságáról. Így aztán csak 11 óra körül tettem vízre a csónakomat.

Szeretettel meghívlak benneteket egy képzeletbeli idôutazásra. Valamikor hallottam egy mondást.“ A vizek élni akarnak“. Vajon igaz ez a mondat ebben a formában? Erre kerestem, s találtam meg a választ egy csendes tavaszi napon.

15 évi külföldön tartózkodás és majdnem teljes horgász absztinencia után, idén április elején eredtem újfent a halak nyomába.

Városi lányként - egészen más szenvedélyekkel felruházva - eddig sosem volt módom olyannal egy légtérben tartózkodni, akinek az életében fontos szerepet játszik a horgászat.
Már akkor gyanút kellett volna fognom, amikor 3 éve egy balatoni hétvégén a kirándulóhelyek közé bekerült Szigligeten a Bauxitbánya horgásztanya stégje.

Fél hétre volt megbeszélve a találkozó, hogy megyünk horgászni, de az éjszaka ismét ránktört a tél. Hat óra előtt már le kellett mennem, kiásni a kocsit, hogy el tudjak indulni ezen a napon.

Szeptember 25. Jött az éjszaka 10 centit a víz, az előző napi horgászatunk helyszínére tértem vissza, fölbuzdulva az elszalasztott dévéren.