Petényi márna

Petényi márna

Petényi márna (Barbus peloponnesius petényi Heckel) Főképp hegy- és dombvidéki patakokban él. Elsősorban a gyors sodrást kedveli. Oxigénigénye lényegesen nagyobb, mint a márnáé és a vízszennyezettséget is nehezebben tűri. Teste tökéletesen alkalmazkodott a folyóvízi életmódhoz. Teste megnyúlt. A hát kissé íves és kerekített. Feje hosszú, kúpszerű. A nőstényeknél az orr kihegyezett, a hímeknél tompa, lekerekített. Szája alsó állású, tölcsérszerűen kinyújtható. A száj körül vastag húsos ajak van. Az orra elején és a száj szögletében 1 - 1 pár bajuszszál van. A páros úszók aránylag rövidek. A hátúszó kicsi, szegélye egyenes, az utolsó kemény sugár vékony, sohasem fogazott. A farokalatti úszó rövid és feltűnően magas. A faroknyél hosszú, közepesen magas, a farokúszó hosszú, erősen kivágott. Pikkelyei kicsik, sűrű sorokban ülnek. A hát sötétszürkés, barnás árnyalattal, oldala barnássárga alapszínű, szürkésbarna, szabálytalanul elszórt foltokkal, amelyek ráterjednek a páratlan úszókra is. Hasa sárgásfehér. Az úszók sárgás színűek. Testhossza a 30 cm-t nem haladja meg. Ikráját több részletben rakja le emiatt ívása elhúzódhat, májustól augusztusig tarthat. Csapatosan keresi fel az élőhelye feletti szakaszokon, a kavicsos és köves medrű patakrészeken ivóhelyét. Fő táplálékát a különféle rovarok, lárvák, puhatestűek képezik, de elfogyasztja a vele azonos szinttájon ívó halak ikráját is. A kifejlett példányok mindenevők. Erősen hasonlít a rószás márnára. Zömökebb alakján kívül biztosan megkülönbözteti azonban a bognártüske hiánya és néhol foltokban összefolyt pettyezettsége. Hátrahajlított farok alatti uszonya – a rózsás márnáéval ellentétben - eléri a farok tövét. Ívási ideje: május – augusztus Vigyázat védett hal!

Vissza a halfajokhoz