Dunai galóca

Dunai galóca

Dunai galóca (Hucho hucho Linné) A pisztrángfélék családjának legnagyobb és leggyorsabban növő tagja. A Duna vízrendszerében őshonos, de mesterséges szaporítása módot nyújt arra, hogy azon kívül is telepítsék. A folyók hegyvidéki, gyors áramlású részein található meg. A kövezések mögött képződő visszaforgókban, a kanyarulatokat követő öblökben, a szigetek és a kavicspadok mögött egyesülő vízfolyásokban tartózkodik. Tanyahelyét nem hagyja el, de áradások elől elhúzódik. Nyúlánk, áramvonalas testalkatú. Az állkapocscsontokon egy sorban elhelyezkedő, hátrafelé hajló fogak találhatóak. Ezüstös testén félhold alakú apró szeplők díszítik. Az úszók kicsik, a zsírúszó terjedelmes. Testét apró pikkelyek borítják. Hasa fehér. A hát színezete zöldesbarna, az oldalak ezüstösen lilás-rózsaszínűek. Úszói sötétzöldek, sárgás árnyalattal. Március – áprilisban ívik. Ívarérettségét 4 – 5 évesen éri el, ekkor 70 –75 cm hosszú és 3 – 4 kg. Íváskor a tejesek feje és bőre érdesé válik. Az ívás 5 – 10 oC vízhőmérsékletnél zajlik, a folyók kavicsos mederszakaszain. Az ikrás testtömeg-kilogrammonként kb. 1500-2000 szem, 5-6 mm átmérőjű, narancssárga színű ikrát rak le. 4 éves korában éri eléri a 60 cm hosszúságot és a 2 kg súlyt. Elérheti a 2 m testhosszt, 50 kg-s tömeget is. Kisebb példányai a pisztrángokhoz hasonlóan, elsősorban rovarokkal és apróállatokkal táplálkoznak, a nagyok már kifejezetten ragadozó életmódot folytatnak, a vízi emlősöket, szárnyasokat is megtámadják. Állománya a vízi építkezések (duzzasztások, mederszabályozások) és a vízszennyezések miatt mindenütt erősen megcsappant, ma már ritkaságnak számít folyóinkban. Ívási időszak: március – április Vigyázat védett hal!

Vissza a halfajokhoz