Angolna

Angolna

Angolna (Anguilla anguilla Linné) Álló- és folyóvizekben egyaránt megtalálható. Az ország számos vidékén találkozhatunk vele, főleg a zárt vizeken. A Dunán, Tiszán nagyon elvétve fordul elő, de a Balatonban a folyamatos telepítések hatására szép állomány alakult ki. Fenék közelben és vízközt egyaránt fellelhető, de a parti kövezések között is jól érzi magát. Testalkata kígyószerű. Alakja szerint két változat, széles és keskeny fejű megkülönböztetése szokásos. A kopoltyúívek keskenyek, a kopoltyúnyílást igen kicsi kopoltyúfedő takarja. A koponya alakját követi a szájrés. A száj végállású, az alsó állkapocs előbbre nyúlik, mint a felső. Mindkét állkapcson apró hegyes fogazat van. Az egyetlen páros úszó, a mellúszó közvetlenül a kopoltyúnyílás mögött található. Hosszú hát- és farok alatti úszója egybenőtt a farok úszóval. Testét apró pikkelyek borítják, melyek elhelyezkedése szabálytalan. Igen nyálkás hal. Színe olajbarna, sötétzöld, hasa fehér. Az ikrások 9 – 19, a tejesek 7 – 12 év után válnak ivaréretté. Szemük megnagyobbodik, hasuk ezüstös színűvé válik, nem táplálkoznak többé, tápcsatornájuk elsorvad. Augusztus-szeptember hónapokban indulnak hosszú vándorútjukra, vissza a Sargasso-tengerbe. Jelölt angolnák visszafogásával bebizonyosodott, hogy vándorlásuk során óránként akár 12 km-t is képesek megtenni. Éjszakánként a vízfelszín közelében úsznak, felhasználva navigációjukban a csillagokat. Az európai kontinens partjainál a föld mágneses vonalai segítik őket a tájékozódásban. Ragadozó életmódot folytat, tápláléka is állati eredetű. Egyre elterjedtebb az a nézet, amely szerint az angolna nem őshonos hazai természetes vizeinkben. A középkortól kezdődően számos írás tanúskodik ennek ellenkezőjéről. Tény, hogy jelenlegi állománynagysága az 1961 utáni rendszeres telepítéseknek köszönhető. Ívási ideje: hazánkban nem szaporodik. Méret és tilalmi oltalom alá nem helyezett hal.

Vissza a halfajokhoz