December fekete leple

Bevallom, van némi adósságom eme írás kapcsán. Decemberre szántam, de másként alakult. Kimagyarázni ki lehetne a dolgot, de minek! Jobb később, mint soha, ahogyan a mondás is tartja! Az időszerűségét tekintve aktuális, így hát annyira nem bánt ez a tartozás. De most törlesztem!

 

Mintha ólomból lettek volna a lábaim azon a reggelen, úgy ropogtak alattuk a fűszálak. Fehér panírt kapott reggelre a kert. Gyönyörű volt ugyan, de engem mégis aggodalommal töltött el. A kutya vizes táljában is megfagyott a víz és ez nem volt valami bíztató. Mi lesz, ha be van fagyva a tó is, ahol a mai pecát terveztük? Ezzel a gondolattal a fejemben sétáltam a garázs felé.  Az eddig enyhe december most azért megmutatta, hogy mégis csak tél van. A cucc bepakolása közben sem volt túl melegem. Kissé alulméreteztem a felvett ruha mennyiségét, de ezt gyorsan orvosoltam és már úton is voltam. Kilenc órára beszéltük meg Batéban a találkozót Józsival. Egy éve nem jártam ott, pedig hányszor, de hányszor áthaladtam a falun. Mindig terveztem, hogy na, majd most, de a majd mostból csak majd máskor lett, mindig közbejött valami. Aznap volt bennem egy kis megmagyarázhatatlan izgalom. Nem is értem, hogy miért, hiszen egy teljesen tét nélküli horgászatról volt szó. Mégis izgatottan léptem át Somogyország kapuját. A somogyi dombok között haladva sem volt jobb a helyzet, mint otthon. Vastagon állt a dér az ágakon, csodás fényjátékot játszottak a napsugarak a jégkristályokon.  Észre sem vettem, hogy már Baténál járok, annyira elbámészkodtam. Korábban érkeztem, így várnom kellett, de nemsokára feltűnt az ismerős autó. Gyors üdvözlés és már pakoltunk is kifelé. A helyválasztással sem húztuk nagyon az időt. Most a kényelmi szempontok döntöttek és nem az, hogy éppen hol mozog a hal. „Mint az ipari mágnes a vasat, úgy húzza majd ide a kaja a halat” - viccelődtem. Kipakoltuk a cuccainkat és jöhetett is az etetőanyag bekeverése. Illetve, csak jöhetett volna, ha Józsi nem „parancsolt” volna megálljt a dolognak. Kotorászott egy kicsit az autójában, majd egy vezetéket nyújtott hátra. Gyanús volt a dolog, mert gondoltam, hogy nem villanyt akar szerelni. „Ezt tedd fel! Felveszem, ahogyan bekevered a kaját! Ha intek, kezdheted!” Az instrukciókat megkaptam, így nem maradt más hátra, mint bekeverni a kaját. Magáról az etetőanyagról és a bekeverés mikéntjéről nem írnék most egy sort sem, inkább nézzétek meg a róla készült kisfilmet!
 
Zacskóba és dobozba zárt örömpeca
 
Miután a forgatást letudtuk, kezdődhetett a nap élvezeti része. Kisebb csoda számba ment, hogy most én készültem el előbb, mert igaz, ami igaz, én szoktam többet pepecselni. Úgy beszéltük meg, hogy eltérő módszerrel fogunk horgászni: Józsi a methodozást választotta, én pedig a hozzám közelebb álló oldalkosaras módszerrel vettem üldözőbe a víz alatti halsereget. Alapozóetetést egyikünk sem végzett, bíztunk a kaja vonzerejében. Az első kapás nálam jelentkezett, amire körülbelül húsz percet kellett várni. Nem is ígérkezett kicsinek. Nem erőltettem, de a vékonyka előkével és az aprócska horoggal nem is nagyon lehetett. Türelmes fárasztás után kezemben volt az első bársonyponty. Gyors fotó, és már úszott is vissza a többiek közé.
Húsz perc és már húzta is
 
Az első bársonyfaló
 
Újra megtöltöttem a kosarat, frissítettem a csalit és már repült is vissza a kosár a halat adó helyre. Második halam ugyan dévérnek született, de ezt egyáltalán nem bántam. Nyári kapásokat megszégyenítő botgörbítéssel jelentkezett a harmadik halam. Ez már kikérte a zsinórt a klipszből, feltartóztathatatlannak tűnt a vékony előkével.  Lehúzott vagy 30 méter zsinórt mire megállt. Lassan, méterről méterre loptam vissza a zsinórt, de a második kirohanása közben kipattant az apró horog.
 
A dévérek és a .....
 
... és a kárászok is szeretik.
 
Időközben Józsinál is beindult a halfogás gépezete. Egymás után fogta a szép dévéreket és kárászokat. Csak idő kérdése volt, hogy mikor akad össze az első ponttyal. Ez nem váratott sokáig magára, ráadásul nem is aprózta el a dolgot. Egy bő öt fölöttivel nyitotta meg a pontyok sorát. Hol Józsi fotózott nekem, hol én neki. Nem fáztunk az biztos! Ráadásul a nap is kisütött és igazi horgászidővel ajándékozott meg bennünket a december. Egy óra elteltével aztán felpörögtek az események. Háttérbe is szorult a fényképezés. Nagyon nem is volt idő még a gépet sem elővenni, mert folyamatosan fárasztottunk. Olyan zabálásba kezdtek a halak, hogy a kosár leérkezése után máris egyből elhúzta mindig valami.
 
December ajándéka
 
Izomból, ötös
 
Szeretem az ilyen, be a horog ki a hal típusú horgászatokat, főleg télen.
De essen néhány szó a csalikról is. Visszagondolva a napra, teljesen mindegy volt, hogy mi került a horogra, mindennel fogtunk halat. Józsi a Method és Duplex pelletekkel aratott , én meg csontival és pinkivel. Nagy trükköket nem tudok most megosztani veletek, mert nem volt szükség semmi féle trükközésre. Megtöltöttük a kosarat, felcsaliztuk a horgot, bedobtuk és fogtuk a halat.
Nagyhal csemege
 
De a nagyobb dévérek is szeretik
 
Pontypillangó
 
Dél körül Zoli is csatlakozott hozzánk. Gyorsan összerakta a felszerelését és elkezdte a horgászatot. Még a cuccait rendezgette, amikor egy botvivős kapással jelentkezett az első hala. Gyorsan be is spájzolt egy szép tükröst. A method több nagytestű halat adott, de én ennek ellenére is kitartottam a megbeszélteknél, de szántam egy kis időt a methodozásra is.
 
,
1
A bot és a hal is megvan
 
A délután legszebb hala
 
Még két óra volt vissza a tervezett horgászidőből, így én is módszert váltottam. Éles volt a váltás, mert kevesebb kapásom lett ugyan, de azok túlnyomó része ponty volt. Igazi élménypeca volt. Nem kellet törni a fejünket azon, hogy hogyan lehetne összehalazni a kezünket. Önfeledten horgásztunk, és megmondom őszintén, ez már rám is fért.
 
A nap nagy részében oldalkosaras módszerrel horgásztam,
mai zömében dévért adott.
 
A módszerváltást követően viszont a pontyok vették át az uralmat
 
Az utolsó fél óra ugyan eseménytelenült telt, de ne legyünk telhetetlenek! Egy tökéletes, még nyáron is irigylésre méltó horgászatot tudhattunk magunk mögött. Maradéktalanul elégedetten ültem be az autóba és indultam hazafelé. Ki hitte volna még reggel az ezüstös zúzmara láttán, hogy délutánra bearanyozódik a nap?!
A termékek fejlesztésénél mindig törekszünk az egyszerű felhasználhatóságra, hogy másoknak is megadasson az önfeledt horgászat és a halfogás. A Fekete Bársony is ez a célt támogatja. Biztos vagyok benne, hogy ti is eredményesen fogjátok használni ezt az etetőanyagot. Görbüljön!
 
Top Mix: Fehéren-Feketén
 
Dávid Szabolcs